Napkorong

P-10

Mi lesz a medencémmel?

Nagyon meleg van ma – sóhajtottam, miközben nagy karcsapásokkal kifele igyekeztem a tengerből. Miután kiértem, lábait gyorsan szedegetve hű napernyőm fedezékébe vackoltam magam, és onnan tekintgettem kifele. Nem is értem, miért kellett nekem is jönnöm – morgolódtam magamban, miközben barátnőmet figyeltem, aki homokvárat épített egy kislánnyal. Dühösen fújtam egyet, majd lefeküdtem egy törölközőre.
Pedig olyan szépen indult a mai nap. Reggel, miután felébredtem, elhatároztam, hogy ma végre elmegyek és megcsináltatom a medencém, miután tavaly egy építész tropára zúzta. Nem a legmodernebb medence volt, de én szerettem. Már sikerült elég pénzt gyűjtenem a tatarozásra, amikor is megjelent édes drága barátnőm, és kihívott – jobban mondva, kiráncigált a tengerpartra, mondván, ne ücsörögjek egész nap a házban a tévét bambulva. Kelletlenül ugyan, de felvettem a fürdőruhám és gondolatban másnapra halasztottam a medence felújítását, elé pedig behelyeztem barátnőm brutális meggyilkolását. Mióta kiértünk a partra, csak lebegtem a vízen és azon gondolkodtam, hogy tulajdonképpen egész nyugtató itt lenni. Csak ne lenne ilyen meleg…
Idáig jutottam az ábrándozásban, mikor barátnőm vidám mosollyal az arcán fölém hajolt, és csábító hangon így szólt:
- Hé, nincs kedved valami árnyékos fagyizót keresni?
- Miért ne? – erőltettem egy fáradt mosolyt arcomra, majd összepakoltam és elindultunk a városrész felé.
Ahhoz képest, mennyire zsúfolt ez a városka, elég hamar találtunk egy viszonylag olcsó cukrászdát, ahol isteni finom fagyit lehetett kapni. Ezen felbuzdulva a már így is horribilis nagyságú fagyiskelyhem telenyomtam tejszínhabbal, majd mohón enni kezdtem.
- Istenem, de hiányzott! – mormogtam tele szájjal. Barátnőm elnevette magát:
- Hiába, te sosem változol! Simán befalsz egy kiló kaját – majd sóhajtva hozzátette: - Csak tudnám, miért nem hízol egy dekát se…
Kaján mosollyal kacsintottam egyet, majd a számban lévő fagyit lenyelve így válaszoltam:
- Hát, a horoszkópom szerint szerencsés alkat vagyok…
Miután kivégeztük a fagyit, kóborolni kezdtünk a városban, néhány butikba be-bepillantva. Tulajdonképpen jól is jött ez a kis kiruccanás, mert az otthon maradt barátaimnak még nem vettem semmit, így viszont találtam egész helyes kis apróságokat.
Körülbelül este nyolcig róhattuk az utcákat, mikor barátnőm ismét egy merész ötlettel állt elő:
- Mi lenne, ha ma kertipartit tartanánk nálad?
- Nálam? Miért pont nálam? – néztem fel csodálkozva egy könyvből, amit néztem. – És mégis miféle kertipartit? Nem is ismerünk itt senkit.
- Hát olyan csajos estét. Na? Tök jó lenne, kibeszélnénk a várost, meg hogy milyen helyes pasik vannak a környéken… - itt kislányosan lesütötte a szemét, ami annak a jele, hogy mennyire szeretné ezt a partit.
- Nah jól van, legyen – sóhajtottam. – De akkor grillezzünk is! – tettem hozzá mosolyogva.
- Szupeeeeer, benne vagyok! – ugrott nyakamba barátnőm, majd sietősen elhúzott a lakásom felé.
Azt hiszem, életemben nem döbbentem meg annyira, mint amikor beléptem a kapun. Rögtön velem szemben a csodálatosan kifestett, kitakarított, hangulatos gyertyákkal körbevett medencém várt rám, mellette pedig egy iszonyúan édes kiskutya ugatott vidáman, amikor hazaértem. Pár perc süket csend után elhűlve fordultam a magában kuncogó barátnőm felé:
- Hát… ez…meg mi? – hápogtam, mire a tettes szűkszavúan csak ennyit mondott:
- Boldog szülinapot, Alicia.
A kiskutya pedig, mintha csak helyeselne, vakkantott egyet.