Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait – a tömeg beront: ébredek
Felnézek nagyon lágyan bevethetem karton ágyam sziszeg bágyadtan a hajnali hidraulika károgva -tessék vigyázni: az ajtók záródnak
Undor tekintetű földalatti turisztok vetemednek
sok világhálóról arrébbsuhintott kortárs kuzinom
gyepesedett meg így szőrös aluljáróforgáccsá
Reggelire meg van még a tegnap esti kétdekás a zsebben placebopácolt irtózatos szenvedés - a remény félreáll ma is csüggedtebben: rút csíkosszatyor nemzedék
Délben a fagyban is kaptató Népkonyha ebédjegyekkel szaggató ütemekben perdít kenyérszeletekkel
kapható ingyen kosztot vékonyra
Másokat bekap a rehab már kora délután a vergődő kannásborolimpia nyitányáról szalajtott gála díszvendég az erjedő presszófüst szivárgásból harácsol sztorit ki ma
Izzik a Krízisvonal szállók telnek meg lassan szőrösödő lepedékkel - bűzös kiskocsma flash szinkronban a szomszéddal : olcsó éjjeli menedékhely
Az alagút bélbolyhai vagyunk: akinek ez jutott csak fekszik zavartalan pufajkamerevséggel időnként belepiszkítva éjjel az ablaktalan huzatba
gufi - július 28 2009 21:08:57
Kedves Tribe!
Műved attól csodálatos, hogy megfogtad és nem mentél el szó nélkül, a könyörtelen lesülyedt valós jelenség mellett.Sajnos egyre
tőbb ember jut erre a sorsra. írásod szívbemarkoló.
üdv:gufi
heaven - augusztus 02 2009 10:22:01
Nagyon érdekes és elgondolkodtató.
