Szénaboglyán, langyos éjben
hevertem egyszer arccal felfelé
és ott villogtak fent az égen
csillaghadak szemem elé.
A Föld e kusza, néma álom
vaktában forgott csak tovább,
hittem, mint első lény a világon,
csak én látom ezt az éjszakát.
Engem sodort tovább az éjfél
vagy az égbolt közelít-e felém?
Úgy tűnt a mélység pereménél
valaki tart öblös tenyerén.
Megriadtam, szívszorongva
mérten fel a mélységeket,
ahogy pillanatról pillanatra
egyre mélyebbre süllyedek.
Berenike - július 29 2009 09:09:42
Valóban elragadóA vége nekem kusza.De lehet még fel kell nőnöm hozzá
Gratulálok
Berenike - július 29 2009 09:11:40
Oooo....már értem...valaki a tenyerén tart és az egyre mélyebbre süllyed..ugye?
bZsanna - július 29 2009 11:57:11
Szép melankólikus vers Szeretettel gartulálok Bzs
reitinger jolan - július 29 2009 15:22:26
Köszönöm soraitokat.
Ronibaba! Nem éppen, de ha Te így látod akkor értelmezd így
Joli
gufi - július 29 2009 21:16:52
Kedves Jolika!
Szénaboglyán ezt az érzést már hajdan én is átéltem,
fenséges az érzés ez nekem is szép emlékem.
üdv:gufi
ZETA - július 29 2009 21:35:58
Kedves Jolán Nagyon jó a megfigyelő képességed. Gratulálok a versedhez Üdvözlettel: ZETA
reitinger jolan - július 30 2009 06:52:47
Köszönöm kedves soraitokat.
Gufi!
Akkor nem volt senki sem allergiás, a friss széna illat még most is körül leng
Joli
sziszifusz - július 30 2009 08:05:13
Csodálatos képek!!!
Ki ne élte volna már át hasonlóan a csillagos égre bámulást?
_ Mindenkinek szól ez a vers Nadine szemén keresztül.
A mindenségről, saját magunk központosságáról, hiszen a világ csak rajtam keresztül látható, ha meghalok - eltűnik. .....nyilván csak számomra. A pontszerűségünk, a mélységekkel együtt, jól kifejezi a múlandóságot. Az anyaföld megtart, "és testem is majd e földbe sűlyed el"
A vége nekem kusza.De lehet még fel kell nőnöm hozzá
.már értem
