Kifeszítenek
a keresztre,
félszeimmel
szembe.
Kitárom előttük szívem. Legyen. Tojáshéj-törékenységem megedzem:
erős testben üres lélek. Élek… Már nem félek.
Falkányi félsz
csaholt nyomomban
régóta.
Szám elmondta
minden fájdalom-szavát.
Üres a kancsóm:
kiittam keserűm javát.
Már hiányaimat
sem hiányolom.
Nem maradt
bennem fájdalom.
Félszeimet
szélnek eresztve
lelkem
üresen kong
reggel, este.
Már
Téged
se
kereslek…
Azért,az irgalomért esdek,
legalább
fájdalmat
adjatok,
hogy
Valamit
érezhessek!
ZETA - július 29 2009 07:51:41
Nagyon szép érzéki a vers. gratulálok Üdv.: ZETA
Kondrakati - július 29 2009 08:45:21
Gyönyörű képvers, csodálatos kifejezések alkotta fájdalomkereszt a versed.
Berenike - július 29 2009 09:05:45
Gyönyörű s közben elgondolkodtató...talán már nem tudsz szeretni?Vagy szeretetet érezni?Nekem ilyen érzéseket adott..
Szeretettel:Roni
bZsanna - július 29 2009 11:54:12
Fájdalmas szép vers Jézus megváltásáról és arról, hogy kicsiben mi is megéljük akkor, amikor áldozatot vállalunk valakiért vagy valamiért.
