|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
P-13
Sivatag
Szahara–túránk megszervezése nem volt könnyű. Alku alku hátán:
Már az első fes-i reggelinknél megkörnyékeznek, majd Mohammed további két napon át puhít minket, eközben kiderül, hogy nem tud számolni, tételes elszámolás nincs, a kalkulációja hasra ütésen alapul. Még mindig álljuk a sarat. Aztán a harmadik nap megvesszük a gyári buszjegyet, így 170 DH helyett 140 fizetünk Festől Rissaniig (a sivatag előtti utolsó menedék világvége hangulattal): poggyászjegyünk pedig 5 DH lesz két főre, 20 DH helyett: talán ez is a propaganda része, ki tudja..az út többi részét pedig a véletlenre, vagy inkább az utolsó pillanatra bízzuk, fittyet hányva mindazokra, akik ijesztgetni megpróbálnak, hogy késő lesz, s nem találunk már se túravezetőt, se kocsit, se utat, se tevét. Aztán már a Fes-Rissani buszon ülünk, amikor telefonon is megpróbálkoznak, így mobilon alkudozunk tovább, egyedi élmény..
Éjszaka a buszon: le délre Rissaniba, a Szahara széli kisvárosba. Útközben sok havat és sok csillagot látunk, teázunk egy bolond angoltanárral, aki halál komolyan feleségül akarja venni a barátnőmet, D-t. Az a típus a lánykérő, aki nyakkendőt köt egy egész éjszakás buszjáratra. Minden csillag látszik az égen, mintha nem is – az eddig megismert – bolygónkról kémlelnénk az eget. Reggel rba-rba-ba (4X4)-be szállunk, s 20 perc alatt Merzougában vagyunk: tevecsordák (fekete, fehér és teveszín), flamingók, sivatagi tó, a táj szépségére nincs szó.
Szállodai szoba két franciaággyal, ami csak kettőnké egészen délután 5-ig, zuhany nagy nyomással, forró vízzel, tiszta angol vécé, családnak is sok reggeli vajból, narancsdzsemből, arab kenyérből, sajtból, feketeolivából.
A reggeli után D rosszul lesz, s így is marad a következő 3 napban, egész nap és egész éjjel alszik, alszik a tevén, alszik a sátorban, alszik az ágyban kanapén, padon, s nem lehet vele kommunikálni. Ki akarok jutni a sivatagból, hogy gyógyszertárból orvosságot vegyek neki, de lebeszélnek. A berberek olajos hasmasszázzsal és gyanús füvekből készült teákkal kezelik a beteget, amitől ritka ébren töltött perceiben kissé holdkórosan viselkedik, ill. zseniális fotókat kezd el gyártani.
Az első nap végén elszámolás: mindenki máshogy emlékszik a feltételekre, úgy tudtuk all inclusive csomagot vásároltunk, de csak fel akarják számítani a vizet meg a ’whiskey berber’-t.. nem hagyjuk magunkat, de rossz a szájízünk, miért kell így elrontani ezt a mesebeli élményt? Aztán elindulunk a tevékkel, s amint látó- és hallótávolságon kívül kerül a tábor, elfelejtünk mindent.
Azon mélázom, hogy igazából a rejtett költségek meg a becsapó reklám a nyugati kultúrától sem idegen, meg hogy mekkora szegénység van itt, ami nem csoda, ha pénzéhséget szül oly sokakban. Az arab üzleti kultúrára jellemző szóbeli egyezséggel (ígéret szép szó..) ütköztünk össze megint. Sokfelé oszlik el a felelősség, résen kell lenni, minden részletre, költségelemre rákérdezni, de hát nem ugyanez–e a dolgunk, ha pl. internetre fizetünk elő, illetve nem ugyanígy csábítanak-e a lélektani árak meg az 1 centes repülőjegyek?
Irány tehát a „mély”-Szahara. Mi ketten tevén, berber, turbános-kaftános tevehajcsárunk gyalog. Tiszta selymes homok, tiszta kék égbolt, tiszta levegő, már-már virágillatú, éjjel valamennyi csillag feltűnik az égen, életemben nem láttam ennyi izzó égitestet egyszerre, még a planetáriumban sem. A hold és a nap hatalmas, a homokban síelni, snowboardozni, fenéken csúszkálni lehet, hatalmas dűnék, felmászunk az egyikre, hogy megnézzük a holdfelkeltét, majd reggel a napot. A dűnemászás teljesen kifullaszt. Este zöldséget pucolunk, majd amíg fő a tagine, elmegyünk tűzifáért (kiszáradt cserjéért), 2 berber kísérőnk keveset eszik. A vacsora után dobolunk, énekelünk, tüzet rakunk. Hajnalban a napkorong csillogó, sima, elfolyó, zselatinszerű, s a látványa után napokig nem jön álom a szememre.
Másnap este mezítlábas séta a homokban, fel egy dűnére, naplementét nézni, berberek európai viszkit vedelnek, mi továbbra is csak teázunk.
Kuszkusz vacsora, koncert (három húros teveszőr-kókuszdió-hangszer, sok-sok dob), a szövegek és a dallamok meglepően primitívek. A berber gyerekek őskori leleteket gyűjtenek a sivatagban, majd a városban adják el az unatkozó turistáknak, kemény meló, az biztos. E tevékenységből kitörési lehetőséget jelent a turizmus, azaz a tevehajtás. A berber táborban dolgozók tehát mind nomád családok leszármazottai, de itt is épp eléggé a külvilágtól elzárva élnek. Nincs tv, nincs, vagy alig van net, ill. mobilhálózati elfedettség, világról, más kultúrákról nem sokat sejtenek, napi két alkalommal esznek, és szinte mindig ugyanazt: reggelire kenyeret vagy narancsot, este vagy délután tagine-t, ritkábban cous cous-t.. Bár a sivatagban ebben az évszakban nappal 30 fok, éjjel 10-15, ők mindig ugyanazt a ruhát hordják. Sok-sok réteget a kaftán alatt, a fejükön turbán, aminek végét arcuk elé teszik: véd a homok ellen, illetve lehet bele köhögni, tüsszögni, vagy csak arcot elrejteni.
Merő véletlenségből a legjobb időpontot választottuk szaharai kalandunkhoz: még nincs forróság nappal (csak 30 fok), de nincs is farkasordító hideg éjjel, turisták csak elvétve, ill. a sivatag belsejében már igazán csak magunk vagyunk, s egy-egy nomád tábortól eltekintve semmit sem látunk útközben. Így teljes a semmi-élmény.
|
|
|
- július 31 2009 11:32:58
Ez az írás célt tévesztett.Nagyon sok utiélményeket összegyűjtő oldal van a neten. |
- augusztus 08 2009 09:47:08
Nem gondolnám, hogy célt tévesztett. Minden írásnak van némi irodalmi értéke. Nekem tetszett ez a tudósítói stílus. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
