|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
P-16
HURRÁ NYARALUNK !
Többszörös nagymamaként írom le első gyermekkori nyaralásom történetét. Mint legtöbb embernek, nekem is az első nyaralás jelentette a legszebb és legjobb élményeket az életemben. Azt nem lehet elfeledni még ötven év elteltével sem, hogy milyen izgatottan vártuk azt a napot, amikor az osztálytársakkal, együtt mehettünk a Balaton partjára.
Akkoriban még nem mindenkinek adatott meg, hogy nyaralni tudott menni, főleg nem a Balatonhoz. Egy határ menti kis faluban éltem és jártam iskolába. Tanárunknak sikerült megszervezni az egy hét nyaralást Balatonfüreden
Én akkor 12 éves lehettem. Indulásunk napján kora hajnalban (még sötét volt) kezdtünk gyülekezni az iskola udvarán. Én is, mint a többi gyermek egyik kezemmel édesanyám kezét, másik kezemmel a nagy táskát fogva igyekeztünk a gyülekezőhelyre. Könnyeimmel küszködtem, de nem akartam, hogy édesanyám észre vegye, hogy milyen nehéz elszakadnom tőle, ilyen ”hosszú” időre. Még sosem voltam távol a szüleimtől.
Amikor felraktak bennünket a lovas kocsira, mindenkiből kitört a sírás, de otthon maradni senki sem akart. A vasútállomásra akkor még ritkán jártak a buszok, így hát a faluban lévő, lovas szekerekre volt szükség, hogy elvigye a nyaralni vágyó kis diákokat.
Hát bizony nagy élmény volt ez számomra. Kilenc kilométert kocsikáztunk, és már az úton azon tanakodtunk a barátnőkkel, hogy vajon mi vár ránk ott messze a Balaton parton.
Közben hol egyik kocsiról, hol a másikról hangzott el HURRÁ NYARALUNK!
Ahogy a torkunkon kifért, úgy énekeltük a Balatonról szóló dalokat. Akkor még nem volt csendháborítás! Az állomáson felraktak bennünket a vonatra és mire célhoz értünk hétágra sütött a Nap. Mindenki a vonat ablakához tolongott OTT A BALATON!- kiáltottak fel a fiúk, de nem láttuk, mert a víz összefolyt az égbolttal és minden kék volt. Amikor megláttuk a vitorlásokat a tó vizén, akkor már biztosra vettük, hogy ez csak a Balaton lehet.
HURRÁ NYARALUNK! Tört ki belőlünk az igazi jó kedv. Az volt csak a nagy szám, amikor a tábor területére értünk, és megláttuk a felállított sátrakat. Elfoglaltuk a helyünket. Majdnem összevesztünk azon, hogy ki melyik ágyra kerüljön. Én még ilyen sátorban nem laktam. A táborban nagyon sok sátor volt, azon töprengtünk, ha elmegyünk valahova, hogyan találunk vissza a saját helyünkre. Tanáraink megnyugtattak bennünket, hogy egyedül úgysem mehetünk messzire. Majd ők vigyáznak ránk.
Az első nap azzal telt, hogy végig jártuk a sátrakat, amelyekben a mi iskolánk tanulói voltak. Még a fiús sátrakba is bementünk, de ők elzavartak bennünket. Nem haragudtunk meg rájuk. Nagyon hamar eltelt a délelőtt és mehettünk ebédelni. Hogy mi volt az ebéd?- arra már nem emlékszem, de az megmaradt bennem, hogy mindenki nagyon jó kedvű volt. Délután lesétáltunk a Balaton partjára, ami nagyon nagy élmény volt. Ameddig a szem ellátott mindenütt csak víz volt. A szép hajókat és csónakokat, a vízben fürdőző embereket, mind, mind nagy öröm volt látni. Eddig sajnos csak képeslapokon láttuk mindezt. Azóta többször is jártam a Balaton partján, de azt az érzést, amit akkor ott átéltem, soha nem éreztem.
Az első éjszakát a sátorban inkább ébren, és nem álomban töltöttük. Annyi sok mondanivalónk volt egymásnak, hogy egymás szavába vágva mondtuk élményeinket. Amikor a fiúk a sátor alatt akartak bebújni hozzánk, lett nagy riadalom és nevetés. A tanár bácsinak kellett rendet rakni, nagy nehezen éjfél körül elcsitult a tábor. Az otthoniakra gondolva aludtunk el.
Másnap a kissé szeles idő miatt hajókirándulásra mentünk.
Mivel még sosem ültem hajón, izgatottan vártam, hogy mi is fog történni. Kicsit félve léptem át a hajóhidat. A hajó elindulása után felszabadulva, önfeledten tört ki belőlünk HURRÁ NYARALUNK! Nagyon nagy volt a hajó, csak a partról látszott kicsinek.
Másnap reggelre nagyon szép napos idő lett, így aztán lementünk a strandra fürödni. Mindenki már otthon felvette a fürdőruháját, mert alig vártuk, hogy a vízbe csobbanhassunk. Kicsit hideg volt a víz, de hamar megszoktuk. Egymás kezét fogva merészkedtünk mindig beljebb és beljebb. A fiúkkal nagyon kellett vigyázni, mert úgy ijesztgettek bennünket lányokat, hogy lebuktak a vízbe, és megfogták a lábunkat. Persze volt nagy sikogatás.
Így telt el egy hét teli örömmel, izgalommal.
Utolsó este tábortüzet gyújtottak, és ott gyülekezett a tábor összes lakója. Nagyon szép és felemelő érzés volt, mikor mindenki együtt énekelte a diákindulókat és a sok népdalt. Fájó szívvel búcsúztunk el egymástól és a Balatontól. Másnap hazafelé indult a vonatunk. Kicsit elfáradva, elcsigázva értünk a falunkhoz legközelebb eső állomásra, ahol a lovas kocsik már vártak ránk. Este 11 óra volt, mikor kis falunk határába értünk. Fáradtak voltunk, de amikor valaki elkezdte énekelni, hogy „Este van, este, szép csendes este, ragyognak ránk a csillagok” – mindenki felszabadultan énekelte. NEM ZÚG A SZELLŐ A TÁBOR FELÖL, JÓ ANYÁM CSAK RÁD GONDOLOK.
AGGÓDOM KÖNNYES KÉT SZEMEDÉRT, MOSOLYGÓS, VIDÁM TEKINTETEDÉRT.
TE JUTSZ ESZEMBE JÓ ANYÁM, TÉGED SZERETLEK IGAZÁN.
Ezek az emlékek végig kísérnek egy életen át. Csak azt tudom kívánni minden gyermeknek, aki még nem élte át az első nyaralás szépségeit, hogy hasonló legyen, mint az enyém volt.
|
|
|
- augusztus 08 2009 15:05:09
Az első nyaralás mély nyomot hagy a gyermekben, különösen, ha sokat kell rá várnia. Ha emlékező kora (3-4 év) elejétől rendszeresen viszik nyaralni a szülők, elvész ez a fajta varázsa. Visszaemlékezésedet jó volt olvasni. A Hurrá, nyaralunk! felkiáltásokat - főleg így csupa nagybetűvel - idegennek, erőltetettnek éreztem. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. július 04. péntek,
Ulrik napja van.
Holnap Sarolta, Emese napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
