|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
A határtalan időből rám telepednek az emlékek.
Hátamon vihorásznak bolondságaim,
A megbarnult dolgaim imádságom szavai.
Lépkedek előre, keresem a múlt üde foltjait,
Illatozó mézet pergetek belőlük,
S aranygolyók gördülnek utamon.
Követnek hülyeségeim, mégis a fény felé indulok,
Mert a küzdelem melegítő sugarai éltetik a csavargót.
Útjának akadálya csak ő lehet ha bálványait temeti
S megkövesedett depresszióját parittyába teszi,
Akkor tovább lép.
Ébredni nehéz, legalább annyira,
Mint az álom tengerébe zuhanni.
Egy ember valaha sziklából vizet fakasztott,
Bár segítséget kapott.
Utamra hittel felövezve indulok.
A hit sokszor megtorpan, megbicsaklik.
Mert az ember már csak olyan állat, hogy
Jobban szereti hülyeségeit simogatni,
Mint lépteit a hithez igazítani. |
|
|
- július 30 2009 16:08:32
Kedves Csaba!
Ragyogó a versed, gratulálok. amit szerettem volna hozzátenni nem engedi a szeku!!!!!
üdv:gufi |
- július 30 2009 19:20:17
Kedves Csaba!
Nagyon jó. Főleg az indítás képei tetszenek. A hülyeségeid balgaságra, majd bűnökre finomítanám a helyedben. A hülyeség szó túl profán ebben a bölcselően komoly versben.
Gratulálok.
Szeretettel: Ági |
- július 31 2009 13:25:59
Jó ez a hitvallás, bár meg-megbicsaklik a hited, mert gyarló emberek vagyunk. De ne mondd ki kérlek azt, hogy az ember akármilyen állat! Az ember ilyen "elsorvadt" állapotában is Isten képére teremtett lény. Nem haragszol, ugye?  |
- július 31 2009 14:01:37
Hülyeség nélkül nem is lehet élni
"Lépkedek előre, keresem a múlt üde foltjait,
Illatozó mézet pergetek belőlük,
S aranygolyók gördülnek utamon." Nagyon szép...
Maryam |
- augusztus 01 2009 20:43:38
Nagyon érdekes a versed. köszönöm kedves soraidat a költeményeim mellett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
