...leheveredve nézem a mennyezetet,
fehéren fénykört írt a lámpa,
ernyője lassan ing, a képzelet
forgó kísértet-árnynak látja.
Őszi alkonyt idéz e sápadt fény-patak,
minthogyha messze, túl a kerten,
kékülő ég alatt kavargó varjakat
látnék gyászszínű nagy seregben...
Nadine-nak elment a kedve az élettől, hogy ilyen szomort fest a falakra?
Emlékszem, régen volt olyan lámpaernyőnk, ami a melegtől forogni kezdett és a ráfabrikált színes celofánhalak kék, zöld, piros árnya a falon úszott körbe-körbe.
Imádtam gyerekként...
Ezek a varjas árnyak nem tetszenek.
Persze a versedben lenyűgöző a hatásuk.
Szeretettel: szisz
winston - július 31 2009 18:41:24
szép és szomorú...nagyon tetszett
Berenike - július 31 2009 20:29:10
Joli.Ne depizz
Megfogott e versed...nagyon tetszik
gufi - július 31 2009 21:44:28
Kedves Jolika!
Nadine emlékei egyre misztikussabbak.
Számomra rossz előjeleket hordoznak a varjak.
üdv:gufi
bZsanna - augusztus 01 2009 16:10:45
Nagyon szép és kicsit misztikus versedhez gartulálok
reitinger jolan - augusztus 02 2009 09:54:29
Köszönöm soraitokat.
Sejtelem maga az élet és az is mit átélünk, átéltünk, ki tudja még mi minden él bennünk, amit egy-egy rezdülés kivált és megfogalmazódik szürke hétköznapjainkban, hétköznapjainkról.
Joli
gen.
