Hazajöttél, s most az öröm miatt sírok,
Nem szólsz hozzám, de közelségedtől rém boldog vagyok
A nevem furcsamód hasonlít az érzéseimre
És tudom tennem kéne, vagy elindulnom valamerre
Nem teszem semmit, nem is gondolkodom
S ha mégis azt teszem, akkor gondolkodom azon
Hogy mi történik most, akkor mi történt
S hogy kidobta magát a hiénák elé önként
Azt mondtam hiányzol, s válasz is ez volt
Lelkemben öröm, s bánat egyszerre zakatolt
Miért mondod ezt, ha nem gondolod komolyan?
Igaz érzéseidet én honnan tudjam?
Mindketten nyitott könyvek vagyunk a másiknak
Csak, amíg te engem folyton olvashatsz
Én rajtad csak átfuthatok, mert a szél fújja lapjaid
Ki tudja én ki vagyok, s hogy neked éppen kid
