|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
P-36 Egy harmincas nő álma.
Emlékszem, már javában tombolt az augusztusi hőség, én mégis kimerészkedtem az utcára. A jó időből fakadóan úgy éreztem végre megnyílt előttem a szabadidős programok tárháza. Épp a körúton sétálgattam, amikor úgy éreztem hiba volt nekivágni ennek a sétának egy hirtelen ötlettől vezérelve. Nem bírtam tovább, muszáj volt felfüggesztenem a pihenő expedíciómat, a rengeteg irodában töltött idő után nem voltam hozzá szokva ehhez a forrósághoz. Homlokomat törölgetve hősiesen elvánszorogtam a legközelebbi, úgynevezett „kiülős” kávézóig, és szinte belezuhantam a hozzám legközelebb eső szabad székbe. A fűzöldre pingált kovácsoltvas ülőalkalmatosság tűz forró volt, de nem érdekelt. A lényeg az volt, hogy végre ülök. Sietve felcsaptam az ét- és itallapot, de látva, hogy az árak alapján a körút egyik legnívósabb helyére ültem be (az üres, ízléstelen zöld szék is ezt igazolta), legszívesebben elmenekültem volna. Még fel sem eszméltem, amikor rögvest egy bájos hang csendült a hátam mögött, szusszanásnyi időt sem hagyva, és én már automatikusan rendeltem is. Percekkel később, amikor a bájos hang tulajdonosa szervírozta számomra a petit, mit tudom én micsodát, és a cafe au latte-t, meg egy szénsavmentes ásványvizet, arra gondoltam, hogy tulajdonképpen végigzabálhatnám az egész étlapot, hiszen jobban belegondolva évek óta nem jártam sehol. Egyre csak az járt a fejemben, hogy tulajdonképpen mi a francot keresek én itt, normális ember ilyenkor strandol, nyaral a családjával és koktélt szürcsöl a Riviérán egy kényelmes napágyon süttetve magát. Ezen gondolataimba beletemetkezvén hirtelen erős ribiszkelekvár illat csapott meg, hogy irányítása alá vegye az elmémet. Kikotortam a retikülömből a telefonomat, és azonnal feltárcsáztam a főnökömet. Közöltem vele, hogy augusztus végéig szabadságot veszek ki, mire ő bambán – miért? Beteg vagy? Erre én erősem megnyomva válaszom egyetlen szavát, ami diadalittas üvöltésként visszhangzott a hirtelen felismerés örömének köszönhetően – úúútazóóóóóm! Köszönet a gyermeki emlékeket ébresztő ribiszke esszenciának, cirka három óra elteltével úton is voltam nagyszüleimtől örökölt telkem felé Lovászpatonára. Izgalommal töltött el a vonatút. Minél gyorsabban zakatolt velem a vonat, annál erősebben rohamoztak meg az emlékek. Vágytam a telek hosszú verandájú, tisztafehérre meszelt parasztházának illatára, pici kertjének ötvennél is több gyümölcsfájára és bogyós tövére. Vágytam az óriás fejű gerberák illattalan illatára, és a kamrában tucat számra fellelhető, mostanra már igencsak részegessé vált ribiszke, egres, vadrózsa és almalekvárokra, különböző gyümölcsborok fantasztikus zamatára. Megszállottan bámultam ki a vonat maszatos kis ablakán, próbáltam elcsípni egy-egy ismerős tájat. Nem bírtam ellenállni. Az utolsó kilométereket, már az ablakon kifelé lógva, hajkoronámmal viaskodva tettem meg. Annyira fel voltam villanyozva, hogy a célállomásra begördülő vonatról félig menetközben ugrottam le, és szinte futva indultam neki a poros kis útnak. Úgy döntöttem mindenek előtt beugrok keresztanyámékhoz. Gyorsan odaértem a rég nem látott hasonlóan takaros kis házikó kapuja elé. Teleszívtam tüdőmet friss levegővel, mintha a kis falucska egészét magamba akarnám szippantani, és beléptem a kapun. Keresztanyám majd szívbajt kapott a meglepetéstől, el sem akarták hinni, hogy én vagyok. Hamar letörték telektulajdonosi ambícióimat, mondván, hogy az örökségem mára egy romhalmaz, és örüljek, ha nem fog perbe a helyi önkormányzat a gaz miatt. Nem adtam fel, kikértem a telek és a ház eredeti alaprajzát, és elindultam, hogy felmérjem a kárt. A látvány magáért beszélt. Édesanyámék sokszor mesélték, hogy mamám halála után nagyapám sokat kártyázott, és még annál is többet nőzött, és hogy pénz hiányában eladott párat a kútgyűrűk közül, de ez azért mégis túlzás volt. A kút összes gyűrűje hiányzott! A ház, pedig valóban romokban állt, bár erre már felkészítettek. A kiásott kút körül futóhomok alakult ki, és a gyümölcsös szinte teljesen tönkre ment. Legszívesebben sírni lett volna kedvem. Úgy döntöttem az éjszakát keresztanyáméknál töltöm, aztán másnap munkához látok. Leverten hazakullogtam, de tudtam, augusztus végére mindenképp kész leszek a felújítással. Keresztapám tanácsára felfogadtam pár munkást, és másnap már el is kezdtük a romeltakarítást. Akkor már biztosan éreztem, hogy ez a nyaralás más lesz, mint az eddigiek. Egyik nap, amikor épp a munka javában voltunk, fiatal, gépolajtól maszatos arcú fiú állított be hozzánk, rögtön felismertem, bár csak halványan emlékeztem rá. Örömömben hangosan felkiáltottam- Csibész! Uram isten! Csibész villámgyorsasággal a karjaiba kapott és megpörgetett. Amikor utoljára láttuk egymást, még gyerekek voltunk. A nagyapáinkat erős barátság fűzte egymáshoz, így gyakori vendégek voltak nálunk mindketten, Csibész, és a nagyapja is. Boldog voltam, hogy újra láthatom. A dolgok kezdtek kiválóan alakulni. Munkásaim két hét alatt teljesen kipucolták a gazból a kis telket, leirtották a futónövényeket a megmaradt gyümölcsfákról, és lebontották a parasztház romjait. Ezek közben én, és Csibész bebarangoltuk a falut és környékét. Felnőtt nő létemre átszellemülten elevenítettem föl gyermekkorom kedvteléseit. Vígan fogócskáztunk a napraforgó és kukoricaföldeken, meztelenül úsztunk egy lovak fürdetésére fenntartott tóban, és annyit kirándultunk, hogy mindkét lábfejemet hólyagosra dörzsölte a túrabakancsom. Egy alkalommal, amikor a veteményesben henyéltünk, és szórakozásképp krumplibogarakat dobáltunk egymás hajába, azt kérdezte ismerem-e Ivádi gróf legendáját. Hangosan felnevettem. Én ne ismerném?! -Csak kíváncsi vagyok, mennyit felejtettél. Nyögte bágyadtan. Ez csak egy kis helyi legenda, de legyen. Elmesélem. Élt egyszer a térségben, egy gróf. Ivádi Ferenc nevezetű kegyetlen földesúr, aki minden erejével azon volt, hogy a helyi parasztságot teljesen kizsigerelje. Különböző módokon tetette tönkre banditáival a helyiek termését, aztán a kölcsönöket uzsorakamattal igényelte vissza. Adósságrendezés alapján elraboltatta a lakosság kevéske vagyonát. Láncokra, gyűrűkre, aranypénzre, festményekre, és egyéb értékes holmikra fájt a foga. Nem ritkán, éjszaka elraboltatott egy-egy lányt is, akiket, a család legnagyobb szégyenére, megtépázva zavart haza napokkal később. A hiedelem szerint az Ivádi gróf-féle gyűjtögetés keretében, minden vasárnap megesett valami hasonló. Az idősek közül még mindig akad olyan, aki vasárnap esténként puskát készít az ajtaja mellé babonából. Azt beszélik, hogy a terror áldozatai megelégelve a fosztogatást egy borospince alatt vájtak ki kis szobácskát, ahová elrejtették kincseiket, és minden vasárnap lányaikat. A történet szerint egy alkalommal óriási vihar volt, és a rejtekhely beomlott. A lányok nagy része megmenekült, de a kincsek a föld alatt ragadtak, és máig ott vannak Amint a történet végére értem Csibész óriásit sóhajtott, majd nagy nehezen megszólalt, és meglehetősen sokáig beszélt. Nehezen akartam elhinni, amiket mond. Arról beszélt, hogy nagyapáink tudták hol a kincs, és arról, hogy az a föld, amit én épp feltúratok a munkásaimmal, az aranyat ér. Zavart dühömben szó nélkül felpattantam, és elviharzottam. Az én telkem fölött, alatt, mellett egy szemernyi kincs sem található! Pufogtam magamban, de igazából csak attól féltem, hogy esetleg a kincs jobban érdekli, mint én. Amint kiértem a főútra, arra lettem figyelmes, hogy Lajos, az egyik munkásom, mint akit puskából lőttek ki, rohant felém, és azt kántálta: - kisasszony, kisasszony! Megnyílt a föld a lábunk alatt! Több se kellet, rohantam, mint az őrült. Még az iménti beszélgetés kavargott a fejemben, most meg ez… micsodanyaralás, gondoltam. Amint megérkeztem kis telkemre, ami a beomlott rész ellenére egészen visszanyerte bűbájos vonásait, azonnal leereszkedtem a körülbelül húsz méter mély szakadékba. Hamar rájöttem, hogy valamilyen fénykeltő eszköz segítsége nélkül a sötétben nem sokra megyek, de még mielőtt kinyithattam volna a szám Csibész puffant mellettem egy ócska bányászlámpával a kezében. Jó nagyot esett. Kinevettem. A sötétben ügyesen megkerestük egymás kezét, és felsegítettem, mire ő erősen magához ölelt. Ez volt kiruccanásom legizgalmasabb pillanata. Azt hiszem mindig is egy ilyen nyaralásra, vágytam, de sosem kaptam meg. Percekkel később elsötétült a világ, és a körúton ébredtem. Még mielőtt kinyitottam volna a szemem, egy hölgy hangját hallottam. –Ébredezik. Mondta. Azt hiszem elájult a melegtől, hallatszott egy másik hang. Nagy nehezen és teljesen összezavarodva valahogy hazakeveredtem, és gyermeki emlékeket ébresztő hallucinációimnak köszönhetően cirka három óra elteltével útban is voltam piciny telkem felé, Lovászpatonára… |
|
|
- augusztus 04 2009 11:32:42
Hihetetlenül nehéz volt végigolvasni.
Szomorúan látom, hogy egy jó kis történetet milyen könnyű tönkrevágni azzal, hogy nincsen tagolva!
Ha a szövegszerkesztő nem törné meg, akkor egy sorba lenne írva az egész!
Hány új gondolat, hány cselekmény volt ebben, amelyik megérdemelt volna egy önálló bekezdést, akár még fejezetet is!
Szívem szerint nekiállnék, és csak az enter nyomogatásával átszerkeszteném egy kiváló novellává, de hát nem az enyém... Sajnálom!
...És még így is érdemes volt végigolvasni... |
- augusztus 04 2009 12:48:33
hihi... nagyon kedves magától Go-ti-ho, hogy egyáltalán elolvasta a novellámat, azt, pedig, hogy véleményezte, még többre becsülöm, mert nem mindenki képes erre a piciny áldozatra. pedig ezzel rengeteget segítenének másoknak. visszatérve a novellára...sajnos a beküldési feltétel az "egyhasábos tördelés" nevezetű rémség volt. meg az, hogy két oldal terjedelmű lehet maximum. de nagyon örülök, hogy így is tetszett. én itt még új vagyok, nem rég regisztráltam, de igyekszem én is megismerkedni a többiek munkáival további csodás napot, és rengeteg ihletet mindenkinek |
- augusztus 04 2009 13:45:02
Kedves Szolanzs! Az egyhasábos tördelés azt jelenti, hogy nem egymás mellett több hasáb, mint ahogy az újságokban van! Tudod, egy nagy újságlapon 6-8 centi széles hasábok vannak.
A két oldalból viszont úgy tényleg kilógnál, akkor meg azért nem nyernél.
Te, mint íróember, hogyan döntesz:
- Nem nyerek, mert formailag nem fértem bele egy oldalszámkeretbe, de elolvassák, és tetszik az olvasóknak
- Nem nyerek, mert csak az egészen elvetemült irodalmárok képesek végigszenvenni magukat egy négy kilóméter hosszú soron!
Mindenesetre a pályázat után én a helyedben újraszerkeszteném az egészet, még párbeszédeket is írnék bele, és feltenném - most már korlátok nélkül, szabadon -, névvel, címmel, anyakönyvi kivonattal vagy akárhogy a prózák közé! Biztos vagyok benne, hogy számos olvasód akadna, és nem kevés dícséret! |
- augusztus 04 2009 16:31:03
tudtam, hogyha nem helyesbítek, akkor el fogod magyarázni az egyhasábos tördelés fogalmát. nos, én tudom, de szeretem úgy szerkeszteni a dolgokat, hogy kinyomtatva úgy nézzen ki mint egy kis könyv de ráéreztél, azt akartam kifejezni hogy pont elfértem két oldalon, sőt...még ki is szedtem belőle! egyébkén úgy gondolom, hogy ugyanannyi esélyem van nyerni, mint a többieknek, mert a zsűrinek muszáj lesz végigszenvednie magát ezen a négy kilométer hosszú soron mellesleg egyetértek veled. egy jó, vagy egy rossz tördelés rengeteget számít. tudom hogy ez a formátum mennyire van rossz hatással a novellám ritmusára, de már nem változtatnék rajta. ha mondjuk ez egy novellás kötetbe készülne, persze, kijavítanám, de ez most erre a pályázatra így született meg. ápropó, a gyermekemet sem dobnám ki a kukába, ha fél lábbal születne... ez a novella már így létezik, és már külön életet él, az hogy milyen elismeréseket kapna, ha kijavítanám, már nem számít. nem az elismerésekre utazom, vagyis, azért nem javítanám ki, hogy többen olvassák. umberto eco is tisztában volt vele, hogy a rózsa nevét aki képes végigolvasni, az megjutalmazódik egy csodálatos befejezéssel. aki képes ezt így ilyen formában is értékelni, egyáltalán elolvasni, annak jár a dícséret |
- augusztus 04 2009 16:40:30
Oké, oké, visszavonulót fújtam!
A gyerekhasonlatra: - ha módod lenne kinöveszteni a lábát, nem tennéd meg? Ez a hasonlat persze ugyanúgy sántít, mint egy féllábú gyerek...
Elfogadom - mi mást tehetnék -, hogy ezt nem írod újra vagy át, de könnyebben vígasztalódnék, ha megigérnéd, hogy írsz helyette másikat, sokat, legalább ilyen sztorikkal - és jól tördelve!
Üdvözöl egy leendő olvasód - Go |
- augusztus 04 2009 21:53:07
okéé, igaz, igaz, de az is igaz, hogy pont, ahogyan javasoltad, én már rég egy másik pályázatra készülök
további szép napot |
- augusztus 05 2009 11:10:31
Tatalmilag jónak tartom.Stilisztikailag és formailag még csiszolgatni kell.Érdemes folytatni az írást. |
- augusztus 05 2009 16:32:44
köszönöm szépen. ígérem,folytatom az írást. nagyon kedves tőletek, hogy elolvastátok, és örülök, hogy tetszett
mindenkinek csodaszép napot kívánok |
- augusztus 05 2009 20:46:54
Kedves Szolanzs?
Hol kezdődik az álom? Számomra nem egyértelmű.
Egyetértek Violettel. |
- augusztus 06 2009 15:22:02
kedves harmat, az álom jobban mondva valami hőgutából adódó hallucináció nem kezdődik el konkrétan sehol, hiszem csak a végén szerepel, hogy tulajdonképpen elájult. ha annak a mondatnak megtalálod a szöveg elején első harmadában valahol a testvérét, akkor ott kezdődik. mert a körúti sétáján panaszkodott a hőségre, a végén pedig a körúton ébredt föl.
üdvözöl, és köszöni a hozzászólást: Szolanzs |
- augusztus 06 2009 19:49:43
Köszönöm kedves Szolanzs! Én is így gondoltam. Már a teraszon ülve elájult, hiszen a kiszolgáló hölgynek csak a hangját említi. Az is lehet, hogy a leülést is már hallucinálta. Bocsáss meg, tudtam, csak tegnap a "szeku" letiltotta a hozzászólást és már nem volt erőm újra írni. A lényeg: Ha így van, akkor a 20. sorban lévő mondatot át kell fogalmazni. ( szerintem) "cirka három óra elteltével úton is voltam..." Az álom természete, hogy gyorsan peregnek egymás után a képek, gyakran egymásba is folynak, de álmodni, hallucinálni, képzelni valamit úgy, hogy "cirka három óra múlva képzelem a következő képet...? Én ezt nehezen tudom elképzelni.
Ha megengedsz még egy-két konkrét észrevételt a csiszolgatáshoz:
-"Gyorsan odaértem a rég nem látott hasonlóan takaros kis házikó.. - mihez hasonló?
- "a kert bogyós töve" - ? Elírás?
-"szívbajt kapott a meglepetéstől - rossz ízű közhely
-"Mi a francot keresek én itt?" végigzabálhatnám" - egy kicsit durva és közönséges
- pihenő expedíció"- a pihenő szó itt kicsit fura.
Bocsáss meg a kritikáért, nem kekeckedek, csak amit én látok, leírom, hátha segít.
Nagyon tetszett, hogy a falusi birtok, az alkotó - helyreállító munka és a szerelem vágya dominál "harmincas nő"-d álmaiban. |
- augusztus 07 2009 12:25:25
kedves Harmat! köszönöm észrevételeidet, ha gondolod, valamennyire választ is adok.
nos...az álom...mint már mondtam, szándékosan nem derül ki az elején, különben hol a csattanó?
a cirka 3 óra...nos akárhogy is nézzük,a 3 óra még nagyon baráti, mert gondolj bele, hogy hazarohan, összepakol, és ne felejtsük el, hogy egy nő, tehát ki tudja mit pakol össze és már fönn is van a vonaton egyébként, ha jártál már lovászpatonán, akkor tudhatod, hogy a 3 óra nagyon nagyon baráti, mellesleg, mint mondtam, véletlenül sem akarom, hogy az olvasó már az elején sejtsen valamit.
a hasonlóan takaros kis házikó, az emlékeiben élő örökségéhez, tehát a parasztházhoz hasonló
bogyós tő, mint pl. szeder, málna stb...bogyós gyümölcsök, melyeket tőröl szoktak termeszteni.
nos, a majd szívbajt kapott a meglepetéstől...ilyen is kell
igen, a pihenő szó ott tényleg fura.
nos, a szerinted durva és közönséges szavak a való életben nem fordulnak elő? te nem szoktál káromkodni sose? tudod, én ezt az egészet nem komolyan gondoltam, ez egy kicsit olyan karikatúra szerü szerintem...ajánlom, hogy ne csak régi szépirodalmat, vagy verseket, hanem kortárs szépirodalmat vagy kortárs drámákat is olvass...meg fogod látni, hogy ami szerinted itt durvának és közönségesnek hat, mennyire a valóság tudod nekem nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy elszakadjak a klasszikus szépirodalomtól, de rá kellett jönnöm, hogy azok a művek abban a korban hasonlóan kortársak voltak, mint nálunk a mostaniak
még egyszer köszönöm észrevételeidet, és hogy elolvastad a novellám: Szolanzs |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
