|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
V-42 Ifjúkorom legszebb nyara
Több mint harmincéves már ez a történet,
Sokszor itt nyílik ki emlékeim könyve ...
Ha álmodom róla, sohasem ér véget,
A tópartra repít, s bennem él örökre...
Egy fiúcsapatban voltam a sorzáró...
Bicajjal követtük szép lányok lábnyomát,
Úgy hívtak minket: A hét kedves hóhányó,
Csak nyomtuk a lányoknak a süketdumát.
A többieknek mind versenybringája volt,
Alattam egy kopott kétkerekű szaladt...
Nem is remélhettem a lányoktól mosolyt,
Nekem mindig csak az ábrándozás maradt.
Úgy tizenhét esztendős lehettem akkor,
Tisztaszemű félénk aranyos jó gyerek.
Egyedül sétáltam a Balatonparton,
A fák selymet szórtak, májusom nevetett.
Játékos hullámok mosdatták serényen
Vörös terméskövek moszatszakállait,
Rejtekükben küszök ívtak a sekélyen,
Hűs szellő suttogta: nagy kaland vár ma itt!
Tán tizenkilenc éves lehetett Eszti,
Tisztaszívű bátor aranyhajú leány.
Úgy hírlett kit elkap, többé nem ereszti
Vele találkoztam ott, akkor délután.
Vele találkoztam a véletlen folytán,
És megszólított engem Ő a csodanő!
- Rég láttalak Laci! - vígan mosolygott rám.
Szemem keblén ringott, lelassult az idő...
Hihetetlennek tűnt az is, hogy megismert.
Honnan tudta nevem? - máig nem értem én...
Tenyerembe nyomott egy megolvadt ischlert,
A nap izzott bőszen felhőtlen kék egén.
Bájától kinyíltam, folyt belőlem a szó,
Barátságunk hajnala született meg ott!
Estére egy szürke nagy felhőtakaró
Ránktelepedett és záporesőt hozott.
Vén fűzfa tövében leltünk menedéket,
Most az egyszer bátor, határozott voltam.
- Istenem bocsátsd meg nekem ezt a vétket:
Édes kicsi száját hosszan megcsókoltam.
Csókolgattam addig míg az eső elült,
Vállát átkarolva kísértem őt haza,
A fáradt Óriás Gulács mögé merült,
S előbújt a Göncöl hét fényes csillaga.
Így telt nap - nap után, kéz a kézben járva.
Délben fagyit nyaltunk egy tölcsérben ketten,
Este a habokban csillámló párnára,
Aranyló fényeknek hídjára fektettem.
Úsztunk a Balaton gyógyító lágy vizén,
Partja köveiről bámult a nagy csapat...
Feléjük nevetett édesen Esztikém,
S hogy lássák a fiúk: - az ajkamra tapadt.
A srácok úgy hitték, játszik velem a lány.
De én tudtam, éreztem, - mennyire szeret!
Mért lett volna számomra szerelmünk talány?
Hiszen ilyen csókot elcsalni nem lehet.
Augusztus dereka lehetett akkor,
Mikor ágyába hívott e gyönyörű nő.
Véget ért számunkra végleg a kamaszkor,
Eddig érintetlen voltam. - akár csak Ő!
Egymáséi lettünk szemérmes sötétben,
Értünk ragyogott a Hold teljes udvara.
Megpihent a vágyam, kis fehér kezében...
- Ez volt ifjúkorom legeslegszebb nyara! |
|
|
- augusztus 04 2009 09:14:29
Mikor ez történt még nem gondoltad volna, hogy egyszer mindezt versbe foglalod.
Jó az ilyen történeteket megörökíteni.
Jó olvasmány, jó rímekkel, szórakoztató.
Szeretettel Joli |
- augusztus 04 2009 10:30:17
Laci, ez így jó! Esztinek örök ifjúságot és örök szépséget ajándékoztál ezzel a verssel!
Ha ezt a verset elolvasná XY-né Eszter, az ötvenéves, százkilós, szódásüvegaljú-szemüveges adóellenőr, lehet, hogy elengedne egy-két bírságot... És aznap éjjel szépeket álmodna. |
- augusztus 05 2009 13:26:10
"Laci, Te, hallod-e?" - ez csak egy idézet egy versből, talán az "Ürgeöntés címűből", de azt tudod, hogy elárultad Magad azzal, hogy a nevedet megemlítetted a versben. Mivel több Lacit is ismerek, nem próbálom kitalálni, hogy melyik lehetsz!
Csak annyit, hogy szép a vers, jó rímekkel!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- augusztus 05 2009 17:27:11
Zsuzsi!
Ady azt írta, hogy "Góg és Magóg fia vagyok én..." Akkor apját úgy hívták, hogy Ady Góg, anyját pedig Adyné Magógnak?
Azért a költőket megilleti némi szabadság! Ettől ez még nem füllentett!... |
- augusztus 05 2009 17:58:09
Akár Laci, akár nem - jó ritmusú, kellemes olvasatú verset írt.
( A gondolatritmus szerintem egy kicsit megakad a 12. vsz.-ban -
"Este a habokban csillámró párnára,
Aranyló fényeknek hídjára fektettem"
-ez egy kicsit lezár, pedig a csúcspont a vers végén van.) |
- augusztus 07 2009 23:12:42
Visszajöttem egy-két aprósággal. "A fáradt Óriás Gulács mögé került" A Napot nem személyesíteném meg, mert ez nem mese, hanem igaz történet. Így írnám: "A fáradt Nap a vén Gulács mögé merült,"
"Úsztunk a Balaton gyógyító, lágy vizén" A Balaton vizét itt nem jellemezném gyógyítóként, fiatalon ilyen eszünkbe sem jutott. Inkább csillogónak írnám.
"Értünk ragyogott a Hold teljes udvara" Hogy oldotta volna meg, hogy csak a fele ragyogjon? Viccen kívül. Inkább: fényes udvara.
A vers remek, ezek csak apróságok. Gratulálok. |
- január 18 2010 11:13:42
Este a habokban csillámló párnára
fektettem, aranyló fényeknek hídjára.
Több féleképp is lehet írni, de a költő nem szívesen változtatja meg a műveit. Fogadjuk el így, ahogy Ő megírta. Én gratulálok hozzá szívből: Hajdu Mária |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
