Hazajöttél, s most az öröm miatt sírok,
Nem szólsz hozzám, de közelségedtől rém boldog vagyok
A nevem furcsamód hasonlít az érzéseimre
És tudom tennem kéne, vagy elindulnom valamerre
Nem teszem semmit, nem is gondolkodom
S ha mégis azt teszem, akkor gondolkodom azon
Hogy mi történik most, akkor mi történt
S hogy kidobta magát a hiénák elé önként
Azt mondtam hiányzol, s válasz is ez volt
Lelkemben öröm, s bánat egyszerre zakatolt
Miért mondod ezt, ha nem gondolod komolyan?
Igaz érzéseidet én honnan tudjam?
Mindketten nyitott könyvek vagyunk a másiknak
Csak, amíg te engem folyton olvashatsz
Én rajtad csak átfuthatok, mert a szél fújja lapjaid
Ki tudja én ki vagyok, s hogy neked éppen kid
Artemiszia - augusztus 08 2009 13:45:44
Jellemző... A vers tetszett, bár néhol a szóhasználatot még csiszolgatnám.
(Egyébként honnan a fenéből szedtek hozzá ilyen képet? Ez nem pornóoldal! Vagy csak engem zavar?)
Sallowswan - augusztus 08 2009 16:11:01
Engem is zavar...
gufi - augusztus 08 2009 21:00:44
Kedves Swan!
Kérdéseid versedben válaszra várnak,talán ha megkapnád megnyugtatnának. így viszon bizonytalan minden, új kérdéseket születnek mire válasz nincsen.Belátom így nagyon nehéz.
üdv:gufi