Csak egyszer tudnék még igazán szeretni!
Tisztán és szabadon!
A kárhozatra várva,
megöl engem a fájdalom.
Hangodat hallom...
és már,már nem is félek!
KI vagy te bírám ki emberkének nézett?
Játszik veled a képzelet,
HALÁL szülte magány.
Megosztanám veled,
ha értenéd...
de tudom, hogy ezt nem is lehet...
Ez az út most már csak a pokolba vezet.
Az ?rület keresztjén égek,
de ne félj!
IMÁT mondjál velem,
Ne ítélj!
denes - augusztus 29 2007 15:51:31
Már lassan túlvilági hangulat uralkodik a versben, mintha tényleg a képzelet játszana.
mullerildiko - augusztus 29 2007 16:08:04
Mert tényleg a képzelet játszott,mikor beteg lettem voltak olyan halucinációim mintha kül?nitéletbe részesülnék.(a halál után mindenki át esik ilyen itéleten a vallás szerint.) Néha olyan érzésem is volt mintha valaki egy számítógép elött ülne, emberkének nevez és játszik velem. Hát igy születet ez a vers.Szia:Illdi
