|
 Vendég: 109
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szükségem lenne egy kupacnyi,
Egy kevés sziklára,
Hogy oda felkapaszkodván
Nézzek LE a világra;
Én magasan,
Én fenn,
Ők, a hangyák,
Ők lenn,
Hadd röhögjem ki, hogy céltalan
Ide-oda szaladnak,
Állítólag fontos dolgok miatt
Sürögnek-forognak,
De nem lelik
A békét,
A nyugalmat,
Vagy az értelmét,
Csak szedik a lábukat,
Mintha égne a házuk,
Futnak ából bébe,
Mintha viszketne a talpuk,
És én csak röhögök, hangosan,
Rekeszizmom vakarva,
Kényszerzubbonyban (mit ők adtak rám),
A gumiszoba falát kaparva!
|
|
|
- augusztus 10 2009 09:43:59
Kedves Tris!
Azt hiszem, nem ártana, a többen is egy magas sziklára állhatnánk, s onnan néznénk le, a sürgő-forgó emberekre, akik "állítólag fontos doglok miatt ide-oda szalanak", - ahogy írod.
Talán onnan fentről nézve jobban átlátnák a dolgokat!
Nem is annyira "abszurd" dolog, amiről "álmodozol", hiszen ami idelent történik a Földön, azt sokszor nehéz elviselni "kényszerzubbony" nélkül!!
Egészen jó ez a vers, ill.annak mondanivalója.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 10 2009 13:09:11
Nagyon nagy igazságot feszeget filozófikus versed. Gratulálok hozzá |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
