Halgass meg,én jól tudom:
El fogsz felejteni.
Mert túl messze,az időben mélyedve
Távolodol.
És el foglak felejteni:
Mert a felejtés emberek irott törvényéhez tart,
Gondolatom elveszett...
Így,indája elhal.
Szemeid beleolvadnak a végtelenbe:
Könnyezve talán,
Három csepp a tengerben.
Még én a part szélén állva
Szomorú figyelésem hajód távozását látja,
S érteni fogom, elveszítve vagy
Sírásom,a hullámok ritmusába csap.
Versem,a számon remeg...
Talán egy matróz énekben eljuttatja neked.
Még te,énekeled mint ő
Megsiratod, mint én a könnyező.
Átéled az éneket úgy akinek volt irva
Halvány álomként képem kihagyul,elfelejtessz Mandula.
A hajó is a végtelenbe fúródik
Három könnycsepp,hideg útazó itt.
Lehet, hogy a felejtés emberek írott törvényéhez tart, (tartozik), és nem is baj, ha feledni tudjuk, főleg a rossz élményeket. Csak a szépek, a jók maradjanak meg emlékezetünkben!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
winston - augusztus 11 2009 13:16:21
szomorú figyelésem-sírásom, a hullámok ritmusába csap- gyönyörű ez a versed is
Kondrakati - augusztus 11 2009 15:57:36
Ez így van. Az érzések is átalakulnak vagy kihülnek az idővel és a távolsággal.
A versed viszont megmarad.
sziszifusz - augusztus 11 2009 16:06:23
Kedves Elemér!
