Nagyon szép a versed, amelyből az cseng ki, hogy minden tettünknek (beleértve a csókot, az ölelést, a hanghordozást, a mosolyt) olyannak kellene lennie, mintha az az utolsó volna.
Mint ahogy minden cselekedetünket olyan emberien kellene véghez vinnünk, mintha mindegyik az utolsó lenne az életünkben. És itt rögtön eszembe jut saját versem (Nem tudhatjuk) mondanivalója, lényege, amelyben azt írom, hogy minden percünket úgy kellene élnünk, mintha az az utolsó lenne.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - augusztus 12 2009 15:55:16
Érezzétek még sokáig a mindig utolsót!
Szeretettel Joli
MARCSY - augusztus 13 2009 09:34:03
Köszönöm, hogy írtatok, kell néha az ösztönzés, hogy jó alkotások szülessenek.
