Hozzám szólnak a hangok,
Van amelyik tisztán, a másik makog,
Nem értem mit súgnak-búgnak,
Ettől zeng a rejteke minden zugnak,
Amit a fülem testesít meg,
Az agyam védve legyen.
Nem tudok elhatárolódni tőlük,
Szinte táplálkozom belőlük,
Hogy ne legyek őrült,
Sem vérbe fagyva megkövült,
Csak éljem a kis életem,
Legyen mit visszaadjon képekben.
Legyen mire emlékezzek,
És ne feledjem el,
Hiába tömik tele a fejem,
Értelmetlen zagyvasággal,
Az Isten sújtson le haragjával,
És elégedett legyen magával.
Még egy kis csúf lélek,
Amit beszippantott az élet
Heves folyama,
Sok dolgot mondanak,
Őrült, zakkant, elmebeteg,
Én csak kérdem: "Elmehetek?"
