köhög a Világ
rezeg a léc
át viszi-e a magasságot
Az - Emberiség?
felfordulva minden: Aggódni
muszáj!
lompossá szelídült
a sudár; a tudáshoz
nem vezet út
pazarolja az ifjúság
a puskaport
kiégett lélekkel szül a lány'
szeretni sem tanul meg,
hiszen anyja kezéből kitépte kezét,
mint gyermek
ezért rezeg a léc;
hiába kínlódna az Emberiség?
fenekestől
felfordulva
minden, - Aggódok!
lehet, hogy aggódni
már kevés
Aggódni kevés, az biztos, ha nincs cselekvés!
Tartalmas, bölcs gondolatok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
reitinger jolan - augusztus 13 2009 18:11:17
Az egész életünk egy nagy aggódás volt...
Figyelemfelkeltő gondolat!
Szeretettel Joli
Peszmegne Baricz Agnes - augusztus 13 2009 18:15:14
Kedves Éva!
"lompossá szelídült a sudár" - nagyon különleges és jó kép. És jönnek sorba a kérdések: Valóban szelídültünk? Szelídebb lett a világ? Vagy csak erőtlenebb, enerváltabb?
Az aggódás is erőtlenség. Már az előttünk lévő generáció is csak aggódott állandóan. A miénk is. Mi lesz az ifjúsággal? A jövővel?
Gondolatébresztő versedhez gratulálok.
Szeretettel: Ági
sziszifusz - augusztus 13 2009 21:16:46
Szia Éva !
Ezek mély, pillanatgondolatok.
Óriási értékek vesznek el a semmibe, de a világ rohan előre.
Új értékek jönnek, melyek nekünk már nem sokat jelentenek.
A világ változik, jobb és rosszabb lesz egyszerre. más lesz.
Nézd a gyermekeinket! Ők a jövő! És reméljük lesz közöttük sok értékes apa, anya, tudós, művész, és lelkes kétkezi munkás.
Szépen fogalmaztad meg igaz és fontos gondolataidat.
bozoeva - augusztus 15 2009 11:43:00
Kedves HOZZÁSZÓLÓK!
szeretettel KÍVÁNOK SZÉP HÉTVÉGÉT!
