Szánalmas
gondolat-életem
merre tart?
A nyugalom
mit az álom
felkavart.
Összekuszálódott
talány:
meddig kísér(t)
a hangtalan
magány?
Körülvesz
a zsongás:
életem mégis
végtelen
bolyongás.
Mióta álom-lét
vezet
valóság
helyett:
bolygónkon
nem találom
parányi helyem,
percnyi öleléseid
gyógyítják sebem.
Elveszve állok,
ember-rengeteg
árnyékában:
gondolataim
eltemetnek
a mában.
(Mióta álom-lét kísér,
a valóság nem kímél:
egyetlen ölelésed
mindennél többet ér.)
Nagy Edina Holdsugár
(Dunaharaszti, 2009. március 26.)
Holdsugar - augusztus 17 2009 09:00:19
Kedves Elonor!
Köszönöm szépen a hozzászólásodat!
Még csak tegnap regisztráltam az oldalra, így különösen jólesik, hogy olvastad a versem és írtál is hozzá.
Üdvözlettel: Holdsugár
Torma Zsuzsanna - augusztus 17 2009 09:16:01
Kedves Holdsugár (Edina)!
Örülök, hogy olvashatom versedet.
Remélem köztünk megtalálod a helyed!
S nem leszel magányos
és álom-lét nem kísér,
légy itt mindig, ne csak gondolatban,
s hidd el, a valóság a "szánalmas gondolat-életnél"
akkor is töbet ér!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Holdsugar - augusztus 17 2009 09:24:19
Kedves Zsuzsanna!
Neked is köszönöm, hogy olvastál, és a kedves fogadtatást!
Ez a vers életem egy bizonyos szeletéről szól, de ettől eltekintve nem vagyok magányos.
Persze remélem sokat tudok itt lenni majd köztetek az oldalon, a sok szép mű között.
Üdv: Holdsugár
bZsanna - augusztus 17 2009 11:02:27
Kedves Holdsugár! Szép versedhez szeretettel gartulálok
Holdsugar - augusztus 17 2009 11:15:59
bZsanna.. Köszönöm szépen!
