gufi - augusztus 17 2009 19:45:50
Kedves Lelketlen!
Szomorú képek szépen verset öltöttek.
reménykedj, egyszer még jobb idők is jönnek.
üdv:gufi
heaven - augusztus 19 2009 14:58:25
Szomorú dologról írsz, sajnos egyre többen így érzik. Rohanó világunkban nem törődünk egymással, közöny, magány, sokunknak ez jut.
Ekka - július 19 2010 00:40:41
Lelkem sokszor én is kiadom
S közben csillagokat bámulok
De mikor tollammal nem verselek,
Nem hallgatnak meg az emberek.
Nem figyel rám senki sem
Nem számít megtört lelkem
S nézem még a csillagot
S várok mihaszna sok napot
De végre hallgatok a föld alatt, (mint a holtak)
Hallgatok, s végleg elnémulok majd
S lelkem fénye alszik ki legutóbb
S vele érzem még: Emberek, elhagytatok!
Ihletet adott versed, pedig egy hónapja nem tudtam miről írni... Köszönöm, és szép a versed
