Ha nézem lefedett sírodat
és felidézem köd takarta arcodat
eszembe jut, hogy Te voltál
ki a világnak nem alkotott nagyot.
Nem épített házat templomot,
de nekem itt hagyott
néhány csodás pillanatot,
egy mosolyt egy gondolatot.
ami lelkemben megfogant
s mint apró magot viszem tovább,
Lényed piciny darabját.
Ha majd nézed lefedett síromat
és felidézed köd takarta arcomat
eszedbe jut-e, hogy én voltam
ki a világnak nem alkotott nagyot.
Nem épített házat templomot
de neked itt hagyott
néhány csodás pillanatot.
egy mosolyt, egy gondolatot,
ami lelkedben megfogant,
s mint apró magot viszed tovább,
Lényem piciny darabját.
Torma Zsuzsanna - August 18 2009 11:56:41
Kedves Dezso! (Dezső?)
Tetszett versed mondanivalója, amelyben úgy hiszem, először Te állsz őseid sírjánál, a második versszakban pedig a leszármazottad valamelyikéhez intézed szavaidat. Mert azt gondolod, hogy Ő is ugyanígy fog majd érezni és gondolkodni.
Kívánom, hogy így legyen!
