|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Néztél rám komolyan és én félve néztem szemedbe...
Figyeltelek Téged és a fájdalmat láthattad bennem!
Mikor kimondtad, hogy vége és többé már nem szeretsz,
Úgy éreztem kitépik a testemből a szívemet!
Az én szívem nagyon fájt, szinte meg-meg állva dobbant,
Figyeltelek és fájó könnyeim egyre hulltak!
Simogattam kezed, hogy még érezhesselek magamnak,
De tudtam, hogy soha-soha többé nem tarthatlak karjaimban!
Hullt a könnyem... Kértelek várj, adj időt hátha megszeretsz!
De nem engedtél fájó szívemnek, ha vége, vége lett!
Őszinte szavakkal szóltam mindig hozzád és most is,
A búcsúzás perce: SZERETLEK! Mást nem tudtam mondani!
Utolsó ölelés... A szívem már csak éppen éppen dobbant,
Ahogy szorítottál magadhoz, hullt a könnyem egyre jobban!
Utolsó csókod... A szívem úgy dobogott akár az első csókod után,
Soha nem feledlek... Hisz szeretlek és szerettelek volna egy életen át!
|
|
|
- augusztus 19 2009 20:26:20
Szia!Nagyon tetszik a versed!Hasonló érzések,gondolatok kavarogtak bennem is,de el kell engedni,most tudom,hogy nagyon fáj!Ha mégis hiányzol majd neki,akkor a szíve úgyis visszatalál.Szeretettel:Vali. |
- augusztus 20 2009 11:58:57
Kedves Totya!
Fájdalmas búcsú, síró vers sorok. Az élet ezt hozta. A sebek lassan majd begyógyulnak, nehéz de előre kell nézni.
Tudom ez nem könnyű de az élet nem állhat meg.
Gratulálok,versedben a fájdalmad szépen megjeleníted.
üdv:gufi |
- augusztus 20 2009 17:17:46
Fájdalmas dologról írsz, de az idő minden sebet begyógyít... Tudom most nem vígasztal. kitartás! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
