Erdők hajolnak fölém,
s csönddel kerítem váram.
Hallgatom, mint lopóznak mögém
gonosz, sötét árnyak.
Elfordítom a fejem!
Vénámra tapadó piócák özöne
várja kiálltásom.
Mint vajúdó anyák, könnyel
csillapítom újuló fájásom.
Elfordítom a fejem!
Miért fájsz te szív?
Kire vársz te lélek?
Talán kedvesed hív?
Ne gondolj másra,
csak remélhetsz!
Elfordítom a fejem!
Szeretnélek érezni újra,
mint világtalan a Napot!
Hiányzol Kedvesem!
Nézzük együtt a Holnapot!
Oly szép, oly megkapó.
Elfordítom a fejem!
/És némán sírok.../
