Mit Árpád szerzett
Trianonnál elveszett.
Utódállamot
Hozták a századok.
Míg bírtuk védtük,
Talán haltunk értük.
Magyar volt minden rész,
De akadt rajta rés.
Az irigy, a tolvaj
Tudta mi a baj.
Mikor rab egy nemzet
Akkor biztos veszthet.
Egyedül nem hegedül
Többen jöttek messziről.
A kicsik hazugok,
Hiszékenyek a nagyok.
Rabot nem kérdezik
Testét, lelkét elveszik.
Nem én mondom a tények
Sok mindent én nem értek.
Bennünk is van hiba
Nem megyünk lagziba.
Ott sok ember jót akar
Egyszerre szól az a dal.
Húzzad cigány, ha lehet
Akkor lesz jó teneked
Mikor a szív megremeg,
Remeg a szép érzéstől
Ami jön a lelkekből.
A szív dalol száz helyett,
Közbe a száz egy lehet.
Elszálltak a századok
Vajon miért álmodok?
Élni kell a jelenben,
De ész legyen fejekben.
Annyi, annyi pillanat
Volt, már ami elszaladt.
Nincsen haza csak a pénz,
De sok ember arra néz.
Pénz nem érték csak a szív,
Sok embert az, haza hív.
Átkozott a bitangja
Ki a hazát nem vallja
Csak a pénzét sajnálja.
Nekem mégis az a dal
Tetszik, ami haza csal.
Nem a pénz a szív dala
Miért lelkem van oda.
Ez a kisdal
Ha a Duna patak lenne
Szívem abban hal lehetne.
Ha a Duna kiszáradna
Szívem abba belehalna.
Így szeretem én a hazám
Nincs ilyen szép sehol talán.
Többet ér egy marék földje,
Min a világ legszebb gyöngye.
