|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,212
|
|
Nem, magamra hagytál!
Nem cserben, csak magamra!
Nem segítesz, mert már
Régen segítesz!
Kérdezlek:sem szó, sem érzelem,
Csak a könyved van s a kegyelmed.
Engedj élni!
Élni?
Milyen élet az, ahol szeretnek és én szeretek?
S a szerelemben engedtél lenni szerelmesnek?
Mert az igéd nem víz, a lélek tüzére,
Törvényed hallhatóvá teszi a szívet!
Bilincs szorítja!
Mit tegyek? Ne szeressek, mert szeretnek?
Éljek a szerelemnek gondtalan?
Győzzön a gonosz vagy igéd a szívemben?
Ige?
Szenvedjek pokolian a szerelemben?
Melyik az igaz?
Élvezzem a csókok ízét mézesen?
Miért nem válaszolsz N!
Igaz már…
Szabad akaratot kaptam.
Igazad van…
Apám vagy, s én gyermeked!
Felnőttem, azt mondod?
Nem tudom…
Tényleg?
Ember vagyok.
Hát…
S a kegyelmed fényében ragyog a bűn,
S én táncolok körülötte.
Lelkemben édes dalt hárfázik a szerelem.
A gyönyör legszebb álmát dalolja.
S a képzelet birtokában vett testemen
Csörög végig az ösztön vágya.
S a dalt már vihar fuvolázza,
Bordát szaggató melódia!
Az édesedő bűn már nemesedik!
N
S nem rettegem az üdvösségen.
Mert a tiszta szerelemtől még tisztább leszek,
Mert az őszinte ösztön fakasztotta szerelem nemcsak vágy,
Hanem fizikai megvalósulása az ölelésnek.
Két élet találkozása, s ez nem lehet a gonosz győzelme.
Válaszolj N! Miért hallgatsz?
Bűnösen is a tiéd vagyok?
A kereszt értem is állíttatott?
Méltatlan vagyok rá, de hazudni nem fogok!
Szerelmes vagyok s tündöklő ajándék ez,
Fénye ragyogóbb a legigazabb gyöngynél,
S nem takargatom, hisz úgy mit ér.
Ha a fájdalom, kín, gyötrelem
Kinyílt fekete rózsát szül,
AKKOR IS SZÉP.
S ez nem az ördög hatalma, hanem a léleké.
Ami tűz a szenvedésért, a boldogságért
És a boldogtalanságért.
|
|
|
- augusztus 23 2009 11:27:10
Elgondolkodtató, lelked legbelsőjét elénk tárod. Érdekes dologról írsz, pár helyen nekem kicsit homályos. Legyen betudva értetlenségemnek. Teljesen olyan, mint egy drámai monológ. |
- augusztus 23 2009 12:14:30
Kedves Csaba!
Izzó gondolatsorok, szépen egymásra építve.
Igen, ahogy Heaven mondja, valóban ez egy lelki, drámai monológ. De a fekete rózsa kinyílt bársonyos szirma is gyönyörű.
üdv:gufi |
- augusztus 23 2009 14:54:55
Kedves Csaba!
Az ember mindíg egyedül van.Születésénél,halálánál és minden fontosabb élet-eseménynél.Ez nem azt jelenti,hogy nincs mellettünk senki,csak azt,hogy egyedűl kell megvívnunk minden "csatát".Más nem teheti helyettünk.Nekem ez jutott eszembe versedről.Lehet,kicsit elkalandoztam.Bocsánat érte.
Szeretettel:Rea |
- augusztus 23 2009 17:03:00
Szia Csaba!
...hagyd, hogy az érzelmek felszakadjanak tövestől, aztán a jól bevált bátorságoddal nézz velük szembe...mindíg sikerül őket helyükre rendezned...most is így lesz,- tudom!!!
...ha nem állsz mindennek útjába, ha kissé félre lépsz,- van mi magától megoldódik....
Itt e két verzió, és van még számtalan, minden tévedés és minden megoldás tebenned van....
Szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. január 30. csütörtök,
Martina, Gerda napja van.
Holnap Marcella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
