Földre hullnak a fekete szárnyak,
Élet és halál harcba szállnak,
Karjába zár egy csuklyás alak,
A kaszással osszad meg ágyadat!
Vér íz? csók, akár egy fojtó kötél,
Rabságban tart, de szabadságot remél,
?rülten vágysz egy szebb világra,
Sötét szíved lüktet, átkot szórsz a mára.
Az én csillagom is megkopott, nem ismerem mi jó
Hívogat a kárhozat, a menny illúzió!
Rég elhalt a fény, magában tart az éjszaka,
Szárnyalj! Légy szabad, lelkem fekete angyala!
Whatshername - augusztus 30 2007 16:12:29
Elképeszt?en fantasztikusan hátborzongatóan m?vészien sötét! Akár egy igazi goth-metál számnak is elmehetne!! Nagyon megragadott!! (És bár ilyenkor szokás azt írni, hogy jaj, ne legyél már ilyen depis meg szomorka, de én ezt nem írom, hiszen m?vészet!!) Szívb?l gratulálok!!
szeretettel:Szandeee
Doreen - augusztus 30 2007 18:09:24 Köszi Szandeee! Örülök, ha el? tudtam idézni a megfelel? hatást! Én az ilyen, meg persze az ennél sokszorta jobb verseket hívom fekete-m?vészetnek!
üdv.: Doreen
vhzsuzsa - szeptember 07 2007 20:26:41
Szerintem is m?vészien megírt alkotás. A címe pedig egyenesen hívogató!olvasásra csábító.
Zsuzsa
Köszi Szandeee! Örülök, ha el? tudtam idézni a megfelel? hatást! Én az ilyen, meg persze az ennél sokszorta jobb verseket hívom fekete-m?vészetnek!
