A jégmosolyok már régen
feloldódtak. A kősóhajok
is mind arcunkba fúlnak majd ott -
és mégis...
itt, nálad: a csókodban akarom
fellelni mindazt, ami benned még jéglik,
és elmenni ahogy,
elhagyott madaraival tér meg
' hűlt ágyához -
magában vonul vissza
szitáló fehér szelídségek felé
az Ősz...
sziszifusz - augusztus 23 2009 20:52:41
Szio Szoszi!
A 2. rész hihetetlenül eredeti. huszonévesen ez nem semmi.
az elejénél egy csöpp képzavarom van így estefelé.
Mintha a csókkal akarnád fellazítani a jeges részeket.
de csak annyit írsz:fellelni mindazt, ami benned még jéglik,
aztán jön a gyönyörű elmenés a tél felé.
de ha felleled a csókkal, akkor annak olvadni kell!
Szeretettel: szisz ( aki okoskodik néha )
bZsanna - augusztus 24 2009 10:47:23
Szép versedhez gratulálok
rea - augusztus 24 2009 18:43:54
Kedves Szoszircsi!
Nagyon tetszett!!Gratulálok!
Szeretettel:rea
gufi - augusztus 25 2009 09:15:07
Kedves Ircsi!
Ezt a költeményt egy költő még a múlt évezredben írta.
Ma, visszatekintve az időben nem elemezném ezt a gyönyörűséget, hiszen a sorok magukért beszélnek.
üdv:gufi
nagyon tetszett
