CSak hagyd, és dobd félre önmagad egy percre, ne akarj elvekkel élni csak velem,
Dobd félre mindent és adj, magadból egy morzsát nekem.
Vedd le magadról kérlek azt a fekete semmit amit a világ hozott,
Tedd le most kérlek az id?t amit a gonosz adott.
Csak súgd fülembe kedves a szavakat amit a jöv?nk suttog,
Halk bólintás lesz a válasz amit a szívem mondott.
Ne félj eldobni kedves a múltat, az igát az elvet amit a múlt hozott,
Mert szerelem lesza jöv?d, a meghitt jelened és otthonod.
