körülvesznek múltunk képei
bástyafalakká híztak az évek
mindketten a túloldalon állunk már
talán ezért olyan halványak a képek
de az ölelés a mosoly a tekintet
soha - és semmit nem változik
az elmémben két egymásnak
fordított tükör csak ábrándozik
mert mindig ugyanaz a film
ugyanaz a vetítés pereg
csak Te vagy és Én
és itt senki más szereplő nem lehet
kitiltottuk magunkból egymást
és a távolság már irtóztatóan messzire ért
téged elvitt mellőlem engem itt hagyott
- de miért?
II.
az első lehetőség-kereszteződésben
nem a jó irányba mentem
visszamenni nem tudok
s kiásni lehetetlen amit eltemettem
összekavarta bennem magát a világ
csak egy zavaros valamiben létezem
az élet keresztjére felfeszítve
oda van szögezve mind a két kezem
megbámulva körbejárom önmagam
mint egy pocsékul sikerült szobrot
belenézek a szemembe de tekintetem
csak időmúlt és romlott
képeket vetít felém
árkot ás belém a félelem
hogy már soha nem feszíthetem
le magam a keresztről
- fájdalmasabb vajon mi lehet ettől?
III.
üres akna a világ mióta nem vagy benne
hol keresselek ha mindenütt voltam már
el kell hogy felejtselek
de temető-lelkem melyik
sarkába temesselek
hogy ne találjak rád
megfontolt léptekkel körbejár a halál
szemlélget és méreget
de egyszer úgyis rám talál
kiürülök teljesen nélküled
semmi nem marad már bennem
csak bolyongó emlékképek
csavarognak a csendben
szememben semmivé zsugorodik a lét
kihunynak benne a csillagporos álmok
s elveszíti legutolsó semmi-láng-tüzét
és én csak bénultan állok
s téged várlak
- de a keresett világban
vajon majd ott leszel és megtalállak?
gufi - augusztus 25 2009 11:54:09
Kedves János!
Nagy szomorúság itatja át versedet, tükrözi erősen zaklatott lelkedet.Gyengéden bánsz a szavakkal, a soha nem múló gondolattal. A mérhetetlen szomorúságtól lett ilyen szép a műved.
üdv:gufi
FurJanos - augusztus 25 2009 17:46:59
De jó is lehet most egy tóparton sétálni!
Maryam - augusztus 25 2009 19:48:21
Mérhetetlen szomorúság és fájdalom árad a soraidból, nagyon súlyosak a szavaid. Minden strófa végén a kérdőjelek, akár a végtelenbe kiáltott szavak.......remélem lelked megnyugszik...
Maryam
FurJanos - augusztus 25 2009 20:06:19
Köszönöm szavaidat! Igazán kedves vagy!
sziszifusz - augusztus 25 2009 20:26:48
Kedves János!
Sajnos eddig nem olvastam még tőled... tudod az időhiány.
Hihetetlenül alapos, kimunkált verset írtál.
Jók a rímek, látszik van füled hozzá.
Mély szomerúság tele kérdőjelekkel.
FurJanos - augusztus 25 2009 21:02:33
bocsáss meg, elírtam: szisz:-)
Torma Zsuzsanna - augusztus 26 2009 08:29:55
Kedves Für János!
Nagyon szép a versed, szomorú és egyben reménykedő is.
Ha bár egyszer rossz irányba is mentél, talán van még egy lehetőséged, egy újabb esély arra, hogy megtaláld az utat hozzá, akihez (akiről) ezt a verset írtad.
A címe: üzenet, de kinek? Azért ezt legalább Neked tudnod kell!!!
