Ismét csak a félelmet érzem,
Hogy legyek így boldog?
Én fulladnék az óceánba,
De sorra partra vontok.
Összeroskadt gondolattal taposok
Egy tetemre a sárban,
S márványkövek ölelésében
Síromra borulok a gyászban.
gufi - augusztus 25 2009 15:50:22
Kedves Ephix!
Várj még az eljegyzéssel, barátkozz meg a vidámabb verseléssel.
Azért ez a szomurú is nagyon jó lett.
üdv:gufi
Maryam - augusztus 25 2009 19:21:00
Nagyom kifejező...ha így vélekedsz, osztom Gufi véleményét, várj még! Én is ezt tettem, háromszor is, de visszagondolva jól csináltam.
Maryam
Inis Corphlo - augusztus 27 2009 00:02:20
Köszönöm! Én így köteleztem el magam. Tudom mi a boldogság, de ihletet képtelen adni nekem. És soha nem is lesz rá képes.
