Savban merülve emésztődik az étel,
Ahogy kiszívja belőled egy némber
Az utolsó kis pislákoló fényt,
Elfelejtetted a tényt,
Minden benned marad,
Nem tudod kimosni, mint a bányatavat,
Mérgező anyagok temérdeksége,
Ami elcsúnyítja a szépet,
Rombolod a saját tested,
A méregnek adtál teret,
Akaratlanul vagy akarattal,
Nem tudsz mit tenni magaddal,
Belülről felemésztenek,
Az életed végéig áramló szerek.
gufi - augusztus 26 2009 20:24:34
Kedves Edgar!
Marad a bio étkezés: Versedben ilyesmire kérsz.
Egy kis finomság azért néha kell, nem minden van tele mérgekkel.
Viszont jól összeszedett gondolat csokor a versed.
üdv:gufi
