Holdat kezd el rajzolni az éj,
Karcsú ecsetét sápadtságba mártja,
Nádasból kibújó nyár esti szél
Tükörképét, hullámokkal rázza.
Mogorván álló hegy éles tetején
A nap bíbor vérét a sötét issza,
Fényszegély szakad az ég peremén,
De csak a hajnal varrja vissza.
Ecsetét az éj az ég vizébe mossa,
S lesz Tejút szétfolyó festéke,
Ma csak egy keskeny holdsarlóra futja,
De festhet még az éj, holnap is kedvére.
