Megtűrt szörnyeteg,
Kalickán köpönyeteg,
Bent van ez a lény,
Ahova nem jut a fény.
Sötétség él a szívében,
Elrettentő már hírében,
Ezért él elzárva,
Mert valaki bezárta.
Félelemből vagy véletlenül?
Lehet, hogy nem szerettük,
Megváltozott, elfajzott lett,
Azért mert nem komplett,
Megalázták, eltiporták a porba,
Azért, hogy beálljon a sorba,
De küzdött ellene és nyert,
Csak a többiek éreztek ellenszenvet,
Mert eltűnt a régi gyermek,
Aki élvezi az életet,
Helyette maradt egy komor arc,
Akinek kihívás a harc.
gufi - augusztus 28 2009 21:24:28
Kedves Edgar!
Kemény kockákból építetted versed.
mikor az élet megviseli az embert,bizony megváltozik és minden harc egy külön kihívás számára.
üdv:gufi
