Lüktet bennem a kétség,
a vágy osztozni nem akar.
Csak téged látlak,
ahogy kívánnak mások:
idegen csókok, idegen ölelés.
De álarcom eltakar:
elrejti előled kínomat.
Elfutok és elbújok,
az éjbe burkolózom.
Lelked zugait fürkészem
a csendben.
Megbocsátasz-e megint
vagy elrontottam végleg,
és bezárod előttem szíved kapuit?
"Sohasem bíztál bennem..."
- szavaid súlya nehéz teher.
Pofon vág a felismerés:
nélküled más lenne az élet,
kitöltetlen űr a lét.
Szerelmünk tüze ha kialudna,
jéghideg volna a nyár...
és még édesebb a halál.
gufi - augusztus 28 2009 21:32:02
Kedves Mandala!
Érzelmek által vezérelt versed szomorúságod tükrözi.
Félelmed, kételyed enyhitse a bizonyosság, de ezért még nem kell a halált emlegetned.Próbálj lazítani saját szorításodon.
üdv:gufi
gyula1948 - augusztus 31 2009 09:39:10
Drága Mandala!Kivánom neked,hogy végre megtaláld az igazi szerelmed.Bizzál benne!Puszi:Gyula
mandala777 - augusztus 31 2009 15:23:41
Köszi mindenkinek...megvigasztaltatok és igazatok van: bizalom nélkül nincs szerelem, még akkor sem, ha kockázatos. Heni
