Egy augusztus éjszakán bort iszogattunk,
S a vidám beszélgetés közben el-elhallgattunk.
Ajkunk beszélt helyettünk, lázas csókban mondtad el,
S úgy éreztem akkor, mint ki a mennybe repült fel.
Hazug csók volt, hazug szavak,
Helyében csak fájdalom maradt.
S téged nem lehet hibássá tennem,
Hisz nekem kellett volna okosabbnak lennem.
Ki bort iszik, csak vizet prédikál,
S ki hiszékeny, pórul jár.
Érintésed testemnek a mennyországot adta,
De bókjaidat veled csak a bor mondatta.
