Halvány arcát láthatom e úgy
mint mikor tombolt a nyár
talán sohase
nézhetem ahogy hajdanán
s loboghatok
ha Ő reszket és fél
magányosan sikolt csóvája
dübörgő lelkemen
Vajon mondhatom
csak - engem - szeret
mikor az ágyat veti
s eszébe jutok
mikor titka idegen
párnán nyugszik le
rejtély a kezdet
a vége se más sohase
Mikor velem feküdt
vállamon csendesen
lélegzetem itta be
és remegve örült
ajkam szóra nyílt
- meghalok most ha kell -
hisz lelkem a lelkedé
most idd vagy sohase
Kínom legyen gyors
vérzem világod mi köt
s ha megcsal hitem
engedd a viharba
mert a szívemből nőt
egy száraz kihalt tompa rög
és miért fájjon az mi
nem volt miénk sohase
