Miért kell keresni, miért kell arra várni ami ott van előtted
Szájad, szemed, kezed, életed
Mindig várni a jobbra, csinálni szebbet és szebbet
De nekem nem kell semmi, csak hogy fogd meg most a kezemet
Újra és újra visszamenni az időben
Furcsa ez az öröm, jobb mint fuldokolni a könnyben
Talán egyszerű öröm, vagy talán ez volna a boldogság
Csalódnék azt hiszem, hisz ez csak apró bolondság
Itt vagyok, mehetünk menekülni
Elbujdosni, elszédülni
De nem lehet, bárcsak lehetne
Nem mehetünk, mert már a kezemet rég elengedte
Innen nem mozdulhatunk
Sírhatunk vagy megborzoghatunk
Hideg szél fúj, fázom
Habár lehúnyt szemmel, de mégis ébren, ezt álmodom