Az lehetsz, aki akarsz,
A titok köztünk marad,
Csak áruld el, hol van a kincs,
Ott ahol már semmi sincs,
Zárjuk ki a többieket,
Csak előttem mosd le a festéket,
Tárd ki a szíved,
Én is letörlöm, ha kéred,
Csak mondd el nékem...
Hiszen mindannyian játsszuk a szerepünk,
Az élet kerékpárján tekerünk,
Csak egyszer véget és az út... 's felejtünk...
gufi - szeptember 01 2009 20:06:55
Kedves Edgar!
Az egész életünk egy nagy szerep. Van ki jobban festi magát van ki kevésbé. jobban szeretem festék nélkül, de bizony hazudnék ha letagadnám, hogy néha én is kifestettem magam.Nagyon jól megírtad a versed.
üdv:gufi
