Naprakész csapat állig felruházva
Izgalommal, reményekkel felajzva
Kis ecsettel, nagy szemekkel keres megint
Eme tájon buzgó fejjel búvárkodik.
Egy sasszemű újonc szeme csillan fénytől
Arca mosolyra ferdül a ténytől.
Egy pisztolygolyóra lelt, kezében forgatja
S maga jövőjét, golyó múltját fontolgatja.
Lehetett ez egy golyó, mi csatánál kellett
Kézből kiesett, s rosszkor elténfergett.
S eme golyó miatt jött el a halál
Arra a párára, ki golyót nem talál.
Lehetett ez a nemes lövedék,
Mi akkor lázadó kezében ég.
Majd izzadt tenyérből pisztolyba tétet
S ez hozza a királyának a véget.
De lehet, hogy ez valamely a milliárd közül
Mely fatákolmányokból földre térül.
Befedi az anyaföld, mint tenger a roncsot
Szinte örökké eltüntetve, nem hagyva nyomot.
Akármi legyen a múltja e tölténynek
Ez volt akkor ura életnek, végnek.
Történelmet írt akkor, egy volt a sok közül
Melytől emberi test a földre terül.
helios - szeptember 03 2009 08:43:20
Kedves Szabiolcs, egy pisztolygolyó mint "nemes" valami? Valahonnan a téma és a szerkezet ismerős, ne értsd félre! A te tehetségeddel inkább könnyebb műfajt válassz! OK?
gufi - szeptember 03 2009 09:05:29
Kedves Szabolcs!
Versed szuper, a téma fantasztikus. Legalább ez az egy golyó,
nem oltott emberi életet. öröm volt olvasni ragyogó versedet.
üdv:gufi
heaven - szeptember 06 2009 18:08:48
Ügyes vagy, hogy egy pisztolygolyóról ilyen verset tudtál írni.
