Emlékszem, mikor kéz a kézben sétáltunk,
Olyankor egy teljesen más világban voltunk.
Nem számított semmi csak te és én,
Mintha ketten lennénk a világ közepén.
Egy álom volt az, ami bennem megmaradt
Sose fogom elfelejteni ezeket a gondolatokat.
Te voltál a lételemem, a leveg? semmi volt.
Csak téged akartalak, más nem volt fontos.
Bárcsak visszakaphatnám azokat az órákat, perceket.
Akkor a legszebb az életem, mikor veled lehetek!
Ariadne - szeptember 01 2007 18:43:17
Hát igen; a múlt szép emléke,
Mely er?t ad a jelenben,
Vágyat ébreszt az együttlétre,
Szépen leírtad érzéseidet
vhzsuzsa - október 02 2007 09:34:43
Igen, ha visszakapnád;- de vajon valóság volt, vagy csak álom?- talán a az a"másik" is úgy érezné,mint te,akkor még lenne értelme!Nagyon szép életérzések -szép megfogalmazásban.
