|
 Vendég: 9
Tag: GreVita
Regisztráltak: 2,222
|
|
Minden egyes napon megpróbállak feledni,
Hogy ne kelljen örökre ennyit szenvedni.
De mégsem tudlak engedni,
Ez a szenvedés tanított meg szeretni.
Szerettelek, s talán még most is szeretlek,
Szeretni foglak míg a föld kerek.
Nem tudlak már soha többé feledni,
Csak egy kicsit ezt az érzést temetni.
Senki sem tudja igazából mennyit szenvedtem,
S senki sem tudja mennyit könnyeztem.
Ezt egyedül én érthetem, senki más,
S lassan felemészt ez a gyász.
Nem lehet leírni, hogy min mentem keresztül,
Segíteni csak te tudsz rajtam, egyedül.
De te mégsem teszel értem semmit,
Hát nem láttál még senkit szenvedni?
Miattad van minden fájdalom,
De nem kell nekem a szánalom.
Te nem is tudod, hogy mit teszel,
Nem is tudod mi történik miattad velem.
Nem kérem, hogy éld át egyszer azt, amit én,
S azt sem kérem, hogy szeress úgy ahogyan én.
Csak azt kérem, hogy vedd végre észre,
Hogyan sújtod porba földi létem.
2006. december 4. |
|
|
- szeptember 01 2007 19:23:09
Hát igen, van ilyen mély érzelem, amikor a másik nem is gondolja, milyen fájdalmat okoz azzal, ha ezt nem érzi s viszonozza eléggé.
Szépen leírtad érzéseidet. Ariadne |
- szeptember 02 2007 09:32:47
Nagyon szép a versed!
A lényeget már leírták el?ttem.
Csak még annyit, nagyon a szívemhez szól.
Júlia |
- október 06 2007 23:06:28
Fájdalmadat csak az érti meg, aki már átélt hasonló érzést.
Igazán mégis az szenved t?le, akinek épp el kell viselnie.
A versed h? tükörképe az érzéseidnek
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. június 03. szerda,
Klotild napja van.
Holnap Pünkösd, Bulcsú napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
