Tadadadam tadadadam tam dam
tadadadam tadada-tadada-tadadadam
- Sikít az éj, üvölt a kéj benned.
gyere ne félj, tied a szirt foka enyém a mély...
Tadadadam tadadadam tam dam
tadadadam tadada-tadada-tadadadam
- Sodor az ár, aranymadár lényed,
repülj le rám, forró a testem és kíván a szám.
***
- Jöjj repüljünk egy csodás dallamon át
ahol vadgalamb dalol,
miként angyal sípja szól.
Suhanjunk színek tarka ladikján,
fessük át szellemünk tavát.
Jöjj töltsünk el egy meseszép délutánt
ahol lágyan fúj a szél,
s könnyű titkokat mesél.
Vedd fel szép csillogó ruhád,
amely olyan mint a kék ég.
Jöjj ködös álomból öntött valóság!
Gyere itt a két kezem,
megint veled vétkezem
a gondolat szétnyíló ormán,
ahol befogad a mélység.
Jöjj érzem ahogy lüktető homlokod
ujjaim begyén éled,
ahogy zenél áramló véred
és ritmust dobolva rámfonod
lényed harmóniáját.
Közel vagy de mégis míly messze...
Szemed villanása megvakít!
Nem látom hozzád az utat
pedig közel van a híd.
Hallom ahogy vadul hívogatsz:
- Sikít az éj, üvölt a kéj benned.
Gyere ne félj, tied a szirt foka enyém a mély.
Elér a vágy, izzad az ágy, tedd meg!
Ne tétovázz, ölelj míg ennyire magas a láz...
- Széttárom karom ha kellek még neked!
Elugrom, repülök feléd,
csak mondd, hogy szeretnéd!
Zuhanok bódultan hozzád,
vánkosod illata vár.
Szorítom dallamod mely völgyedbe hív
tarka virágjaid közé,
ahol örömöm kancsója
pompás szirmaidat öntözné,
itatná szelíd szeretettel...
Fogadj hát mélység, fogadj be magadba!
Zárd kulcsra édes börtönöm!
Örökre belédköltözöm...
Veled élem át életem dalát,
Te csak susogd vad ritmusát:
- Sikít az éj, üvölt a kéj benned.
Gyere ne félj, tied a szirt foka enyém a mély.
Elér a vágy, izzad az ágy, tedd meg!
Ne tétovázz, ölelj míg ennyire magas a láz.
Sodor az ár, aranymadár lényed,
repülj le rám, forró a testem és kíván a szám.
Simulj belém, szeretlek én téged,
Te vagy a fény, hullámod perzseljen, legyél enyém!
Napkitörésben hajlik a hajnal,
együtt halunk e szenvedélydallal.
Őrült tüzünk hamvát mint mennyei mannát,
szétszórja viharunk ereje!
Behinti vele a szunnyadó határt.
De nézd! A föld álmától részegen
tűzvörös selyemrózsát terem.
Porunkból friss szerelmet sző
a soha meg nem nyugvó idő,
ecsetje szétkeni alvadó cseppjeit.
Új dimenziót vetít a bágyadt égre,
szétszakítva a látóhatárt!
Villámok erdeje hasít dübörögve,
sólyommá téve az aranymadárt!
Sikít az éj üvölt a mély, - végre.
Te vagy a kéj, szenvedésem vége.
Repülök még de szétfeszít a dallam,
gyűlölöm magam mert szeretni akartam!
Villan a kés, vérfoltos a penge,
elpusztulunk űrsírba temetve.
Rémülten nézel, rángatod a holdat,
de már nem segít a fényes csillagmúltad.
Enyém lett fényed, Tiéd lett életem,
erre vártam, hogy csak ezt add nekem!
Gyengül már őserőm, vágyom a csendre
de beleordítok a világegyetembe
még egy utolsó önfeledt fohászt,
megáldva ezt a gigászi nászt!
Hogy ölelj még, fogd a kezem,
miközben érted vérzek el,
mert együtt lüktet már - dobban a két test,
hallgasd a halkulót az igazi vétkest...
Tadadadam tadadadam tam dam
Tadada tadada ta da d...a....dammm----------
Lyza - szeptember 13 2009 06:06:49
Kedves Sziszi!
Hatalmas írás!...Tele szenvedéllyel, akár maga a tánc!...Repül az olvasó szavaid nyomán, nagyon-nagyon szép és varázslatos!...Külön elismerésem, a hosszúsága miatt!...Nem volt semmi megírni!...Felülmúlhatatlan számomra, hiszen én is a szenvedély híve vagyok!...
sziszifusz - szeptember 13 2009 06:14:13
Kedves Lyza!
Köszönöm hogy kora reggel nekivágtál ennek a nem könnyű darabnak!
Ha normál tempóban olvasod, pont a zene végére van vége a versnek.
Nem kell a dallamra ültetni a sorokat, ez nem dalszöveg.
köszi mégegyszer!
iytop - szeptember 13 2009 07:18:18
Attila, költeményedet a dobogó felső fokára helyezném.Egy jó érzékel volt megalkotva.Elemér
reitinger jolan - szeptember 13 2009 08:11:00
Fergeteges! Fantasztikus, így együtt a zenével is. Olyan, mintha lefordítottad volna a zenét.
Maga a bolero is a szenvedély tánca, szerintem nincs olyan ember, akit e zene meg nem mozgat, el nem visz a maga mámorába!.
Gratulálok kedves Barátom!
Szeretettel Joli
winston - szeptember 13 2009 09:29:44
még most is lüktet bennem...
bozoeva - szeptember 13 2009 11:49:27
Szép! - mondhatnám, hogy zakat, zakk
... zakat - katt -katt stb.
Tetszik:
bé.
gufi - szeptember 13 2009 20:26:32
Kedves Szisz!
Mesteri alkotás magas fokon. Igazi remekmű.
üdv:gufi
sziszifusz - szeptember 13 2009 21:12:41
Minden kedves olvasómnak és a hozzászólóknak külön köszönöm a fáradtságot és időt amit versemre áldoztak!
"...egész jó lett....ezt nem tiltja.../ a rendszer/...a többi ömlengést majd msn-ben...
p.szí.
sziszifusz - szeptember 13 2009 22:07:08
Szóval nem csak részleteiben, hanem az egész jó lett!
Én így értelmezem.
szoszircsi - szeptember 13 2009 22:12:12
Jézus...ez átment
...nos,hogy komolyak maradjunk: eleve az a zene, amit imádok...de ez csak egy szépséges kötés....azon a gyönyörű érzelmi csokron, amit most ide, elénk tettél....te kiszolgálod a zenét...a zene pedig ad egy olyan mélységes, különös hangulatot ehhez az érzelmi zuhataghoz...hogy a hatás alól nem igen lehet eltávolodni...megmutatod érzelmeid minden magasságát és mélységét....hihetetlen láz ég benned, akarásod-óhajod-igényed a szerelemre elsöprő....pokoli sok képpel dolgozol...de nem fojtó...inkább széthúzza-öblösíti a mondandót....szárnyalsz-lángolsz-elégsz....
Az egyik legmarkánsabb munkád...külön imádom az árnyalt sejtelmet, ami ugyan mindenki számára nyilvánvaló, mégis ad egy számomra fontos diszkréciót és érzelmi intelligenciát a versnek....
Remek!!!!
p.szí.
szoszircsi - szeptember 13 2009 22:14:24
...imádom a humorod...igen...az egész....
sziszifusz - szeptember 13 2009 22:19:57
Drága Szosz!
Köszönöm, hogy látod bennem ezt a tüzet!
És az egész kommot, ami igen hízelgő nekem.
Rengeteget dolgoztam vele.
Hogy végül olvashatóvá tegyem, de zene nélkül is érezni lehessen a lüktetését.
sziszifusz - szeptember 15 2009 20:18:13
Drága Magdi!
Jól érzed!
Ez egy Dráma!
A főszereplők, A férfi és a Nő Belehalnak a végén.
Mert egy ilyen szeretkezés után minek tovább?
Sancho - szeptember 16 2009 07:48:37
Szevasz szisz!
Tudtam, hogy mély érzésekkel töltött meg a mindenható, nem is csalódtam 1 percet sem. Előttem már mindent megírtak neked, így alant csatlakozom a 7-hez, 8-adikként.
Grt. Sancho
jomolnar - szeptember 16 2009 12:45:38
Szeretem zenéjét. Ezt az érzelmi csokrot ezért igazán élveztem. Jó volt olvasni. Gratulálok: jomolnar
sziszifusz - szeptember 16 2009 18:40:05
Nektek is köszönöm !
Go-ti-ho - szeptember 23 2009 19:07:26
Már jártam itt.
Akkor nem is figyeltem arra, hogy ott fenn van egy kép, és egy lejátszó. Olvastam a verset, tadam-tadam, jóvan, haladjunk.
Nézem a szakaszokat... Ötsor, ötsor, ...aztán négysor, megint egy csomó ötsor, aztán hat - miket csinált itt ez a szisz? Tadam-tadam... Biztos ivott vagy mi... De azt írta, hogy sok melója volt benne... Akkor sokat ivott.
Jobb, ha ehhez nem írok semmit, majd elsumákolom valahogy!
Ma meg azt írja, hogy nem is írtam a verséhez. No, ez már túl direkt, nem lehet elsunnyogni... Na jó, nézzük, majd írok valamit!
Először a reagokat. A francba, ehhez már vagy huszan írtak! Kicserélte a verset, vagy mi?!
Nézem a második reagba írja szisz, hogy a zene végére... Jé, ez itt egy lejátszó!
Na, nézzuk így!
... És akkor a vers kinyílt. Eltűntek a szavak, és átváltoztak dobbanásokká, képekké... Aztán egy kiteljesedő szerelemmé - amely a halálban teljesül ki...
Így, utólag visszagondolva lehet, hogy az utolsó szavakat csukott szemmel olvastam. Nem kell ide szem, talán még fül se. A léleknek nincs szüksége fizikai érzékszervekre.
Köszönöm, szisz!
zsuzsu - szeptember 25 2009 08:28:11
Szia Szisz!
Fantasztikusan jót, fergetegeset alkottál. Szenvedélyes, pergő mint maga a zene. Tetszik benne, ahogy leírod a legbensőbb érzséseidet, vágyaidat is, és teszed ezt diszktéten, finoman, számomra mégis érthetően, érezhetően.
Szeretettel: zsuzsu
sziszifusz - szeptember 26 2009 05:35:22
Köszönöm GO!
Ez a vers, ha lehet annak nevezni, kizárólag a zenével ér valamit.
Hiszen a bolero dallamának és ritmusának izgalmas játéka adta az ötletet. ezt a kettősséget próbáltam megmutati több-keesebb sikerrel.
Köszönöm Zsuzsu! Hogy visszalapoztál. és megtiszteltél kedves véleményeddel