|
 Vendég: 103
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ha minden elveszet a múlttal,
Akkor is benned él kifakultan.
Próbálod lemosni a homályt,
Láthatóvá tenni minden moccanást.
Benned sír fel minden fájdalom,
Hiába mondod, nem akarom!
Keresed a csöppnyi szépet,
Az érezhet? kedves emléket
És mégis gy?z a fájdalom,
Az újra és újra nem bírom.
A múlt szögei, ejtette sebek
Felújultan benned vérzenek.
A tükrön a tapaszok,
Lemoshatatlanok.
Kaparnád ?ket tíz körömmel,
Ekkor lelked a fekély önti el,
A testedet min rák marja,
A kevés szép is a szomorú sarja,
Mert körötte csak gyomnövény.
A nemest már soha nem érheti fény,
Bár szeretnéd,
De már átültetni sem lehet
Így kell élned az életet.
S ha elérkezik a végtelen,
Valahol újjá éled a szerelem,
Az álmok útja ringatja a múltat,
Csak szép nyit napjaidban utat
Ilyenkor sírni kell, ha nincs er?
A sírás végtelen temet?.
Temeti a bánatot lassan, biztosan.
Minden cseppje halom a bánat felett,
Virág n? majd a halom felett,
Majd minden percben visszavágyod
A lelkébe vert szögeket sajnálod
|
|
|
- szeptember 02 2007 09:26:36
Kedves Marika!
Nagyon tetszik a versed, de ma ez nekem
nagyon szomorú.
Baráti szeretettel Júlia |
- szeptember 05 2007 19:37:16
Érdemes verset írni!
Jó olvasók vagytok Köszönöm szépen Marika |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
