Magas hegyek felett borong a Nap
Mély völgy ölén bús lovas halad
"Vagy mátkám két karjába zár
Vagy a sötét sír magába zár?"
A hegy hangja szívén talál:
"A sötét sír magába zár"
Tovább baktat sóhajtozva
Borús kedvvel, gondolkodva
"Ha már korán a sírba jutok
Vajon ott békében nyugodok?"
A hang tömör, nem csacsog:
"Ott békében nyugodok"
Lassan üget gondsújtottan
Sírni való hangulatban
"Ha sírban nekem béke terem
Lelkem üdvét is meglelem?"
A hang ismétel, mint kongó verem
"Lelkem üdvét is meglelem"
(Heinrich Heine: Die Bergstimme címü verse alapján)
sziszifusz - szeptember 14 2009 18:06:48
Igazán remek lett!
Gratulálok!
szisz
vali75 - szeptember 14 2009 19:09:24
Kedves jomolnar!
Szomorú,fájdalmasan szép versed nagyon tetszett!Szeretettel:Vali.
winston - szeptember 14 2009 19:20:39
nagyon tetszett
reitinger jolan - szeptember 15 2009 07:47:13
A vers a hegyeket is megszólaltatja.
Szép lett.
Szeretettel Joli
Torma Zsuzsanna - szeptember 15 2009 12:23:44
Kedves Molnár József!
Szép, balladaszerű vers, amely formailag is kifogástalan, ha megnézzük a versszakok első két-két sorát és a következő négy-négy sorát, rímelés szempontjából!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
gufi - szeptember 15 2009 19:30:34
Kedves Jomolnar!
Nagyon jól sikerült visszhangos vers lett. Remek képek, jó történet.
üdv:gufi
heaven - szeptember 17 2009 19:57:49
Nagyon szép lett, tele élethű képekkel.
