Viharos ég alatt röpül egy fehér galamb,
Szívem küldöm most ott a felhők alatt.
Boldogság s bánat az mely e vihart szülte,
A boldogság az mely ezt a galambot küldte!
Az ész és a szív összecsapása fájdalmas,
Mindegy melyik nyer a vége nekem szánalmas...
Ha végül az ész szava lesz az erősebb,
Fájdalmam elviselhetetlen lesz érzem előre!
Viszont hogy kibírom-e az valószínűnek látszik,
Az idő sok fájdalmat megmásít...
Az eszem értelmetlennek tartja az egészet,
De szívemben elpusztíthatatlan szerelmet érzek!
Ha a szívem kerül ki győztesen,
Látni nem fogom őt akkor sem!
Fájdalom lesz a szívemben akkor ék!
De szeretetével magamon segíthetnék...
Ebben a harcban én csak fájdalmat nyerhetek,
Valaki mondja meg mit tegyek!!
