Ne vedd rossz neven amiről írok -
kalapom alatt gondolat-sírok
domborodnának, ha lehetne
s rajta tarka tehénke legelne,
de a fejemen el nem fér a rét:
így szívembe a csend belefér.
De jó lenne jónak maradni,
finom csend-morzsákat adni.
Békévé emésztett fájdalom
húrjan zeng szomorú dalom.
Az üres lap csendje öreg
neved utan nincs szöveg.
...nos, azért most te is hoztál egy kis " csend-morzsát "...hiszen lágyan-futó soraid békével simulnak az ember lelkéhez...
Tetszik nagyon!!
Szeretet-szí.
winston - szeptember 16 2009 13:06:35
tetszett, hogy kis játékosságot vittél a komolyságba
laleo - szeptember 16 2009 18:53:17
Köszönöm hozzászólásaitok at és kiegészítéseitek. Az igazság az hogy nem hagy nyugodni mostanság a bűn leplezése miatti és alatti lelkiismeretlenség cinizmusa. Felháborító! Segítsetek: írjatok ti is olyan verseket ahol a bűnös az áldozat szerepében tetszeleg, vagy akár erkölcsi bíróként is. Ezt a kérdést mostanában több helyről végigkínlódom. Ha nektek is jelent ez a kérdés valamit ami fáj és nektek is jó erről verselni, kérlek írjatok it is erről , hátha sikerül mégis éltere hívni az alvó lelkiismereteket és vígasztalni, bátorítani az ártatlanul félőket. Köszönöm! Laleo
heaven - szeptember 17 2009 10:59:21
Az emberek nagy általánosságban nem változnak. Tisztelet a kivételnek. Ó hányszor jártam én is pórul, pedig nem én voltam a ludas. Mindig az alattom, az áskálódás kerekedik felül. Becsületes ember, a magunk fajták nem élnek meg napjainkban.Tapasztalat. Sajnos.
