Kint süvít a szél, szinte sír.
Az ég sötét, fájdalmam mély.
Gondolom neked elég új a hír,
de gyűlöletem kihúnyt, bár érzelmem elég gyér.
Megbocsáltok de nem miattad,
sajnállak téged szüntelen,
megmondom az ég ezért mit ad!
Én leszek a büntetés, harag az életben.
Te vívtad ki magad ellen a sorsot,
te tettél tönkre engem,
gonoltad hogy hagyom annyiban a dolgot?
Tévedtél! Én sokat szenvedtem!
De megbocsáltok, csak hogy tudd,
én tudok ilyet is.
Látod mennyivel másabb vagyok?
Nézd! Nevetnek rajtad a csillagok is!
hát igen
néha így is kell
