Éjjel van és megnyugtató síri csend
Nyugalom honol minden sötét sarokban.
Ébren fekszem és hallgatom saját szívverésem,
Közben párnám ölelem görcsösen karomban
Ma már nem gondolok rád,
Ma már nem akarok rád gondolni!
Csak egy percre sikerülne nem gondolni rád
Talán akkor el tudnék egy időre aludni
De nem tudom magam álomba kergetni
Pedig az alvás esküszöm, jól jönne már
Jó lenne fájdalmam egy kicsit feledni
Szállni álom felhők között, mint a madár
Velem vagy éjjel mikor a csillagok ragyognak
Velem vagy mikor a Nap fénye táncol a vízen
Velem vagy minden lassan elmúló percben
És a szívem azt kiáltja: nem engedlek el sosem
Pedig el kéne téged engedni
Az eszem még talán meg is tenné
De szívem nem akarja megérteni
Nem is lenne szív, ha ezt értené
Hánykolódom hát tovább álmatlan szemmel
És várom epedve a holnapot
Megváltást hoz rám nemsoká a reggel
Nem kell tovább néznem a sok fényes csillagot
Minden ragyogó csillag terád emlékeztet
Mindegyikről te jutsz az eszembe
De nappal is csak rád tudok gondolni
Akkor sem hallgat a szívem az eszemre
