T?led üzen a nyár.
Fáradt fénysugarával,
Az arcomon megpihen.
Langyos csókot hint a homlokomra,
S keser? bánat ül a szívemen.
Lenge szell?k apró pillangókkal játszanak,
Csendessé válik a világ körülöttem.
Búcsúzik az utolsó földi nyár,
Ahol még megszorítottad a kezem.
Elindulok feléd,
Egy újabb lépéssel már újra közelebb.
Lassan elérlek így,
S megszoríthatom ismét, a kezedet...
