Elnyomnak az életben,
Egyedül tudsz gondolkodni éretten,
Nem vágysz már semmi másra,
Csak Te legyél Egynek a társa,
Aki mellett már biztosan vagy,
De az arcodról a mosoly is lefagy,
Hogy be kell érned azzal amit kaptál,
Pedig Érte nem is segget nyaltál,
Hanem magától jött az egész,
És hiába leszel kertész,
Mikor egy rózsa is elszárad a kezeid között,
Még ha életmentő szerelésbe öltözött,
Más pályára kell állnod,
A kezeidet az ég felé kitárnod,
Majd beletörődve kitanulni másik mesterséget,
És magasról letojni, mit mond az ellenséged.
